A második világháborúban munkaszolgálatos volt, majd a bori lágerbe került. 1945-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba, az 1948-as pártegyesítéskor átvették a Magyar Dolgozók Pártjába. 1946 és 1949 között az Intercontinentálnál volt vámkezelő, 1951-ben szerzett jogi képesítést. 1949. április 28.‒1952. december 31. között a Nehézipari Központban, 1953. január ‒1953. július 15. között a Komplexnél, 1953. július 20.‒1953. szeptember 7. között a Sztálin Vasműben, 1953. szeptember 9.‒1954. január 1. között a Láng Gépgyárban, 1954. január 1.‒1954. július 31. között a Gépexportnál dolgozott, utóbbi alapításában jelentős szerepet is vállalt. 1954-től a Kunszentmiklósi Járási Ügyészség, 1955. november 3-tól a Budapesti XI. Kerületi Ügyészség helyettes vezetője, utóbbinak 1956. május 1-jétől vezetője volt. 1956. június 22-vel a Fővárosi Ügyészséghez került polgári ügyszakra, majd a Büntető Bírói Felügyeleti Osztályra. 1956-os szerepére a következőképpen emlékezett: „Az októberi események alatt végig szolgálatot teljesítettem, a forradalmi bizottság tagja nem voltam, politikai magatartásom ellen kifogás nem merült fel.” Mivel 1957. május 29-vel kerületi állományba akarták helyezni, ezért 1957. július 19-vel a legfőbb ügyész saját kérelmére felmentette. Ezt követően ügyvédként akart dolgozni, de a Budapesti Ügyvédi Kamara az ügyvédi működéshez szükséges bejegyzést 1958. március 22-én megtagadta.

Források: Legfőbb Ügyészség Irattára