Apja telekkönyvvezető, anyja háztartásbeli volt. A négy elemit és gimnázium első négy osztályát Szekszárdon végezte. 1925-től a pécsi katonai főreáliskolába járt, ahol 1929-ben érettségi vizsgát tett. 1934-ben a pécsi tudományegyetemen jogtudományi doktorrá avatták. 1934-től a Szekszárdi Királyi Törvényszéknél dolgozott díjnokként, fogalmazógyakornokként, bírósági aljegyzőként, majd bírósági jegyzőként. 1941. decemberben egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett, s bírósági titkárrá lépett elő. 1942. májusban a Debreceni Királyi Ügyészséghez, 1943. februárban a Budapesti Királyi Ügyészséghez helyezték át. 1934-től több ízben teljesített – néhány hónap időtartamú – katonai szolgálatot. 1944. januárban ismét behívták, 1944. augusztusban alakulatával együtt Németországba vitték. 1945. május 1-jén a szovjet csapatoknak adták meg magukat, s önéletrajza szerint, mivel a németek korábban munkaszolgálatosként dolgoztatták őket, nem kerültek hadifogságba. 1945 júniusában tért vissza Magyarországra, s miután igazolták, elfoglalhatta korábbi állását. 1947. augusztustól az Igazságügyminisztérium börtönügyi osztályán dolgozott. 1945. augusztusban belépett a Szociáldemokrata Pártba, 1948. márciusban átigazolt a Magyar Kommunista Pártba. A két párt 1948. júniusi egyesítése után a Magyar Dolgozók Pártja tagja lett, de 1949. februárban kizárták. 1949. júniusban a minisztériumból visszahelyezték a Budapesti Államügyészségre. 1954. szeptemberben a Fővárosi Közlekedési Ügyészségnél lett beosztott ügyész, elsősorban vasúti ügyekkel foglalkozott. 1957. márciustól ismét a Fővárosi Ügyészségen, 1958. februártól a Pest Megyei Ügyészségen szolgált közlekedési ügyészként, 1971. szeptemberben csoportvezető ügyésszé nevezték ki. 1972. augusztus végén nyugállományba vonult, de részmunkaidőben még 1978. december végéig foglalkoztatták.

Kitüntetések: Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1970); Munka Érdemrend bronz fokozata (1972)

Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára VIII/1683, T/100.