Apja MÁV-alkalmazott volt. – A gimnáziumot Szentgotthárdon és Zalaegerszegen végezte, 1943. júniusban a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen a jogtudományok doktorává avatták. 1943. októberben behívták katonának, frontszolgálatot teljesített, 1945. április 1-jén szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1945. szeptember 1-jén szabadult. 1947. februárban a Pestvidéki Törvényszékhez nevezték ki bírósági jegyzőnek. 1948-ban belépett a Szociáldemokrata Pártba, a kommunista párttal való 1948. júniusi kényszerfúziókor a Magyar Dolgozók Pártja tagja lett, ahonnan azonban az 1949-es tagrevízió során kizárták, mert „bár 1945. szeptemberben orosz hadifogságból hazatért, mégis csak 1948-ban lépett be a pártba”; ettől kezdve végig párton kívüli volt. 1949. májusban egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett. 1951. januárban áthelyezték a Budapesti XX. és XXI. Kerületi Járásbírósághoz. 1952. szeptembertől a Budapesti Államügyészségen, 1953. szeptembertől a Budapest XXI. Kerületi Ügyészségen, 1955. novembertől a Budapest V. Kerületi Ügyészségen dolgozott. 1957. decemberi minősítése szerint „az ellenforradalom ideje alatt igen passzív magatartást tanúsított, véleményt nem nyilvánított. A jelenlétében lefolytatott éles politikai vitákban állást nem foglalt.” 1957 márciusától ténylegesen a Budapest Főváros Ügyészségen végzett tárgyaló ügyészi és büntetőbírói felügyeleti munkát. A távollévő Iglói József helyett ő képviselte a vádat a Wittner Mária és társai per elsőfokú eljárása során az 1958. július 23-i tárgyalási napon. 1962. novemberben a Legfőbb Ügyészségen csoportügyésznek nevezték ki, 1964. márciustól főosztályügyész volt. 1992. márciusban vonult nyugállományba.

Kitüntetések: Az Ügyészség Kiváló Dolgozója (1968); Ügyészségi Törzsgárda arany fokozata (1976, 1983); Munka Érdemrend ezüst fokozata (1988)

Források: Legfőbb Ügyészség Központi Irattára 92/Legfü, N/115.