| Gombos Lászlót 1959. március 5-én helyezték előzetes letartóztatásba. Kezdetben gyilkossággal és rablással gyanúsították, később fegyverrel és lőszerrel való visszaéléssel, tiltott határátlépési kísérlettel és tiltott határátlépéshez való segítségnyújtással is megvádolták.
A gyilkosságnak nem volt szemtanúja, a holttest pedig olyan állapotban volt, mire megtalálták, hogy az alapján kevéssé lehetett rekonstruálni a bűncselekmény elkövetését. A fő vádpont tehát alapvetően a vádlott beismerő vallomásán alapult. Gombosnak pedig két, érdemi kérdésben eltérő vallomása volt.
Rendőrségi vallomása szerint, miután eredménytelenül igyekezett Edeit eltéríteni szándékától, elhatározta, hogy végez vele, ezzel a céllal csalta ki a Rózsika-forráshoz, ahova előre kivitt egy ásót, hogy majd azzal ássa el a holttestet. Edeit közvetlen közelről lőtte fejbe. Ezen – a bíróság által tényállásba emelt, vagyis a történteket helyesen rekonstruáló – vallomás szerint tehát előre megfontolt szándékkal (ráadásul különös kegyetlenséggel) követte el tettét, amelyet a bíróság a legsúlyosabb büntetést maga után vonó gyilkosságnak minősített.
Ezt a vallomását azonban Gombos az ügyészségen egy lényeges ponton megváltoztatta, és a tárgyaláson is így számolt be a történtekről. Eszerint nem készült a gyilkosságra, noha lehetőségként többször felmerült benne, hogy megszabadul az őt zsaroló Edeitől. Azért ölte meg, mert amikor Edei megelégelte a várakozást Solymár mellett, az ő táskája után nyúlt, amiben benne volt a pisztolya, és megijedt, hogy elveszi tőle. Ekkor sújtott rá az ásóval, majd lőtte le. Ebben az esetben viszont a cselekménye nem gyilkosság, hanem szándékos emberölés, amelynek maximális büntetése nem rendkívüli eljárásban tizenöt év börtön volt. Mindkét változatra voltak tárgyi bizonyítékok. Az elsőre az, hogy Gombosnál volt egy ásó, amelyre a disszidáláshoz valóban nem lett volna szükség. A másodikra pedig az, hogy a fegyvereket szerető, és használatukhoz értő Gombos néhány centiméter távolságból nyilván agyon tudta volna lőni az áldozatot, márpedig Edei nem az őt ért lövések miatt halt meg.
A Pest Megyei Bíróság 1959. május 21-én gyilkosság, hatszáz forinton felüli kárt okozó lopás, lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés, két rendbeli tiltott határátlépés kísérlete és két rendbeli tiltott határátlépéshez való segítségnyújtás vádjával halálra ítélte Gombost. A Legfelsőbb Bíróság szeptember 9-én részlegesen megváltoztatta a minősítést: a lopást lopásnak és sikkasztásnak minősítette, és négy rendbeli tiltott határátlépéshez való segítségnyújtást állapított meg, de az első fokon hozott ítéletet helybenhagyta. A bírósági tanács tagjaiból alakult kegyelmi tanács egyhangúlag kegyelemre ajánlotta. Az Elnöki Tanács azonban október 8-án elutasította Gombos kegyelmi kérvényét, így két nappal később, a Kozma utcai börtön udvarán kivégezték. |