Perek

Vádlottak: 122 / 1075

1933. 12. 25. Nagytétény

Foglalkozása a peres iratok szerint: segédmunkás

Böjtös János 1955-ben az újpesti folyamőr alakulathoz vonult be katonai szolgálatra. 1956. október 23-án tagja lett annak a századnak, amelyet az országos pártközpont védelmére vezényeltek. Onnan október 30-án több társával együtt megszökött, és másnap csatlakozott a Marián István alezredes parancsnoksága alatt álló műegyetemi nemzetőrséghez, ahol Marián személyes testőre lett. Részt vett egy államvédelmi tiszt előállításában, majd amikor az egység november 2-án a budapesti rendőrkapitányság épületébe tette át székhelyét, az ott fogva tartott ávós tisztek őrzésében. November 4-én egy géppisztollyal és kézigránátokkal felfegyverkezve elhagyta a csoportot, a fegyvereket sógora nagytétényi otthonában rejtette el. Hogy ne kelljen folytatnia a katonai szolgálatot, december 18-án többedmagával Ausztriába szökött. Egy Salzburg melletti táborban az amerikai katonai elhárítás kihallgatta, a vádak szerint ekkor gazdasági és katonai adatokat adott ki, valamint beszámolt a forradalom eseményeiről. Állítólag egy osztrák kémszervezet kísérletet tett beszervezésére. Ausztriában lopás miatt börtönbe került. Szabadulása után visszatért a lágerbe, majd 1958. februárban továbbment az NSZK-ba. Miután ott eredménytelenül folyamodott kanadai vízumért, elhatározta, hogy visszaszökik Magyarországra. 1958. november 15-én, amikor átlépte a határt, a határőrség elfogta. Kihallgatásakor teljes körű, feltáró jellegű beismerő vallomást tett, de a bíróság cselekményeinek nagyfokú társadalmi veszélyességére hivatkozással halálra ítélte. A másodfokon eljáró katonai különtanács azon az alapon, hogy az általa szolgáltatott adatok csekély súlyúak voltak, illetve hogy cselekményeit megtévedve, „zűrzavaros állapotok” idején követte el, büntetését tizenöt év börtönre mérsékelte. Enyhítő körülményként vették figyelembe munkásszármazását és megbánást mutató beismerő vallomását.