| A Fónay Jenő és Márton Erzsébet elleni eljárás a Széna téri felkelők elleni perek közé tartozik. Időben ez volt a harmadik olyan nagy per a csoport tagjai ellen, amelyben halálos ítéletek születtek, noha ez esetben azokat nem hajtották végre.
Október 23-án Fónay részt vett a Bem téri, majd a Parlament előtti tüntetésen, 25-én pedig csatlakozott a Margit híd budai hídfőjénél alakult alkalmi hídőrséghez, amely igyekezett megakadályozni katonai egységek átjutását a Dunán. Megtámadták a III. kerületi rendőrkapitányságot, ahonnan nagyobb mennyiségű fegyvert vittek el, Fónay egy pisztolyt szerzett, amelyet a lakásán elrejtett. A fegyverszünet bejelentése után a hídőrségnél megismert Bán Róbert hívására nemzetőrnek jelentkezett a Széna téri egységnél. Igazolványt adott a nemzetőrnek jelentkezőknek, megszervezte a belső őrséget, illetve gondoskodott a csoport fegyverrel való ellátásáról. Ezek alapján a bíróság a Széna téri „ellenforradalmárok” egyik vezetőjének tekintette. November 1-jén vidékre utazott, ahonnan nem sokkal a november 4-i támadás előtt tért vissza. Nem vett részt a fegyveres harcban. Kétszer is Nyugatra indult, de nem tudta rászánni magát az ország elhagyására, mindkétszer visszafordult.
Márton Erzsébet is a Széna téri nemzetőrséghez tartozott. Az első napokban a konyhán dolgozott, majd novemberben tagja lett annak a csoportnak, amelynek a felhívásra nem jelentkező államvédelmi tisztek őrizetbe vétele volt a feladata. Ávósokat keresve találtak rá Marosán Györgyre és Nagy Dánielre, az Elnöki Tanács elnökhelyettesére. Bevitték őket az akkor már a Maros utcai államvédelmi laktanyában lévő parancsnokságra, ahonnan néhány óra múlva kiszabadultak. November 10-ig a csoporttal maradt, de a fegyveres harcban nem vett részt. November 15-én Nyugatra menekült, Belgiumig jutott, onnan tért vissza 1957. március 15-én, bízva az amnesztiában.
A bíróság mindkettejük tevékenységét kiemelten veszélyesnek ítélte, Fónayt vezetőnek, Márton csoportját pedig „terrorista bandának” tekintette, s mindkettejüket halálbüntetéssel sújtotta. A másodfokú bíróság Márton cselekményét szervezkedés vezetése helyett abban való tevékeny részvételnek minősítette, és ez alapján ítéletét tizenöt év börtönbüntetésre mérsékelte. Fónayét viszont helybenhagyta, de kegyelmi kérvényét felterjesztette az Elnöki Tanácshoz, amely az ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta. |