Perek

Vádlottak: 269 / 1076

1932. 09. 16. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: gépkocsivezető

A rögtönítélő eljárásban halálra ítélt Garami Gyula pere érdemben különbözik a statáriális perek többségétől. Őt ugyanis nem a rendőrség (vagy a karhatalom) vette őrizetbe azt követően, hogy lakásán vagy másutt az általa elrejtett fegyver(eke)t megtalálták, hanem napokkal a fegyverek megtalálása előtt a politikai rendőrség néven újjászervezett államvédelem. Azzal vádolták, hogy egy tízfős fegyveres csoport vezetőjeként a VIII. kerületben, a Baross utca környékén részt vett államvédelmisek meggyilkolásában, vagyis a fegyveres harcban. Úgy tűnik azonban, hogy 1957. március első felében, a tömeges letartóztatások idején, amikor Garamit is őrizetbe vették, a politikai rendőrségnek nem volt lehetősége (vagy szándéka) ellene nagy „ellenforradalmi” pert konstruálni. Miután a március 11-én megtartott második házkutatás során egy géppisztolyt, egy puskát, illetve azokhoz tartozó nagyobb mennyiségű lőszert találtak a lakásán, az eljárást statáriális útra terelték, átadva a Budapesti Katonai Ügyészségnek. Fennmaradt vallomásai szerint Garami a forradalom első napjától kezdve jelen volt számos fontos fegyveres és fegyvertelen cselekménynél, noha saját magára sohasem hivatkozott aktív szereplőként. Október 24-ére virradó éjszaka a Rákóczi téren (a rádió elleni harc külső övezetében) csatlakozott a felkelőkhöz, akikkel a Szikra Nyomda előtt követelte az egyetemisták által megfogalmazott pontok megjelentetését, majd még reggel előtt a Boráros térre ment, amely a Budapestre benyomuló szovjet csapatok elleni fegyveres harc egyik első helyszíne volt. Rendőrségi vallomása szerint jelen volt a katonai elhárítás laktanyájának megtámadásánál, a nagykörúton Tóth Ferenc államvédelmi százados meglincselésénél és – vallomása szerint aznap, vagyis október 31-én – járt a Köztársaság téren is. November 4-én kérésére kapott egy puskát hozzá való lőszerekkel a Práter utcai iskolában, hogy részt vegyen a szovjet csapatok elleni küzdelemben, és ugyan vallomása szerint mégsem kapcsolódott be a harcba, de a puskát hazavitte és elrejtette. Valamikor novemberben átvette egy felkelő géppisztolyát, amelyet az nem mert eldobni. A halálos ítélet kihirdetése után az enyhítő körülmények (fiatal kora, büntetlen előélete és hogy két kiskorú gyermek ellátásáról kellett gondoskodnia) miatt a bíróság tagjaiból alakult kegyelmi tanács javasolta kegyelmi kérvényének az Elnöki Tanács elé terjesztését. Ítéletét az államfői testület 1957. április 9-én kegyelemből tizenöt évi börtönbüntetésre változtatta.