Perek

Perek: 96 / 275

A várpalotai Hetz Gyulát és Geiszt Józsefet fegyver- és lőszerrejtegetés vádjával állította rögtönítélő bíróság elé a katonai ügyészség. A vád azon alapult, hogy a rendőrség a két férfi lakásától mintegy háromszáz méterre, egy romos pincében egy géppisztolyt, öt kézigránátot és nagy mennyiségű lőszert talált. Miután az őrizetbe vett Geiszt azt vallotta, hogy azokat Hetzcel együtt rejtette el, másnap őt is letartóztatták. Az eljárás során Hetz és Geiszt egymást vádolták. Ugyanakkor annak ellenére, hogy Hetz „ellenforradalmi” szerepéről semmilyen konkrétum nem merült fel a perben, miközben Geiszt beismerte, hogy nemzetőr volt, a hadbíróság előbbit sújtotta a legsúlyosabb ítélettel, utóbbi pedig „csak” tizenöt év börtönbüntetést kapott. A helyzet magyarázatát a két vádlott „osztályhelyzete” közötti jelentős különbségnek, valamint az eljárás során beidézett tanúk vallomásainak együttes hatásában kell keresnünk. Hetz egyetemet végzett, őrizetbe vétele előtt saját finommechanikai üzletében dolgozott, ahol a korabeli átlagjövedelem dupláját kereste. A felvonultatott tanúk szerint lenézte az egyszerű embereket, a bányászokat, akiket patkányoknak nevezett. Ezt néhány tanú még azzal is megfejelte, hogy már 1919-ben részt vett a fehérterrorban, a világháború idején pedig partizánvadász volt. Ezek alapján tekintette a hadbíróság a népi demokrácia ádáz, az „ellenforradalmárokat” háttérből irányító ellenségének. Miután a bíróság tagjaiból alakult kegyelmi tanács Hetz kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elé terjesztette, az tizenöt év börtönbüntetésre változtatta a halálos ítéletet.