Perek

Vádlottak: 1389 / 1722

1937. 07. 09. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: segédmunkás

Kálmán Béla hadnagy és társai pesterzsébeti nemzetőrök voltak. A nagy pert és a súlyos ítéleteket az indokolta, hogy Csepel mellett Pesterzsébet volt az a munkáskerület, ahol a Budapestre támadó szovjet csapatok csak viszonylag hosszú és súlyos harcok árán tudták leküzdeni az ellenállást. Pesterzsébeten már októberben komoly összecsapásokra került sor, aminek következtében még a nemzetőrség központi szervezése előtt alakultak az elbizonytalanodó rendőrség munkáját segítő fegyveres rendfenntartó csoportok. A tanácsházán a forradalmi tanács védelmét ellátó fegyveresekhez csatlakozott a rádió felhívására Kálmán hadnagy, aki a forradalom kitörésekor szabadságon volt, és október 23-a után nem tudott (valószínűleg nem is akart) bevonulni alakulatához, a kormányőrséghez. Mint hivatásos tiszt átvette az irányítást, és szigorú katonai rendbe szervezte a nemzetőröket, akik között többen korábban hivatásos rendőrök vagy katonák voltak. Október 31-én részt vett a nemzetőrség vezetőségét a Kilián laktanyában megválasztó nagygyűlésen, másnap embereit Kopácsi Sándor budapesti rendőrfőkapitánytól kapott igazolványokkal látta el. Már ekkor jelentős mennyiségű kézifegyverrel rendelkeztek, a november 4-i szovjet támadáskor pedig két légvédelmi gépágyút és egy sorozatvetőt (katyusát) is sikerült szerezniük. A vádlottak ellen két kiemelten súlyos vádpont volt. Az egyik szerint kirabolták az ötvenes évek hírhedt egészségügyi miniszterének, Ratkó Annának a villáját, amikor ávósok után kutattak az épületben. Másfelől a vádlottak többségét gyilkosság vagy gyilkossági kísérlet vádjában is bűnösnek találta a bíróság azon az alapon, hogy november 5-étől 10-ig fegyveresen szembeszálltak a szovjet támadókkal. Azoknak különösen 5-én okoztak súlyos veszteségeket, amikor kilőttek egy tehergépkocsit, majd tűzharcot folytattak az azon szállított katonákkal. A következő napokban nehézfegyvereikkel lőtték a Népligetet, ahol a novemberi harcok idején a szovjet csapatok egyik központja volt. Az első fokon eljáró hadbíróság Kálmán hadnagyon kívül három vádlottat, Antal Györgyöt és a Kovács testvéreket, Kálmánt és Tibort halálos ítélettel sújtotta. A másodfokú tárgyalás kezdetén az elítéltek fele visszavonta fellebbezését, pedig a Szimler János vezette különtanács végül egyetlen ítéletet sem súlyosított. Ellenkezőleg, mindegyik első fokon hozott halálos ítéletet megváltoztatta. Tette ezt annak ellenére, hogy helybenhagyta az első fokon megállapított tényállást és a cselekmények minősítését. A büntetések enyhítését kizárólag arra alapozta, hogy a cselekmény elkövetése óta több mint három év telt el, és az eljárásra nem a vádlottak hibájából került ilyen későn sor.