Perek

Vádlottak: 1112 / 1734

1938. 11. 17. Tatabánya

Foglalkozása a peres iratok szerint: vájár

A Mazalin György és tizenhat társa elleni per vádlottjainak többsége tatabányai bányász volt. A forradalom leverése után a szénbányászat újraindítása nélkül lehetetlen volt az ipari termelés beindítása, ezért november 30-án Apró Antal kíséretében Kádár János személyesen próbálta rávenni a bányák munkástanácsait a munka felvételére, kevés sikerrel. Mazalin György személyén keresztül a per a tatabányai forradalom két különböző fejezetét kapcsolta össze. Mazalin aktív szerepet játszott a városi munkás- és katonatanács megalakításához vezető tüntetésekben, és tagja lett a tanács elnökségének. Feladata az üzemi munkástanácsok alakításának segítése, a velük való kapcsolattartás volt. Az elnökség tagjaként és annak megbízásából járt Győrben, és felszólalt a Dunántúli Nemzeti Tanács november 2-i ülésén, ahol elhatározták a munka felvételét. Ez alapján Tatabánya is a sztrájk felfüggesztése mellett döntött, de a szovjet csapatok november 4-i támadása miatt az mégis folytatódott. A város szovjet megszállását követően a munkás- és katonatanács beszüntette tevékenységét, a bányák munkástanácsai váltak az ellenállás központjaivá. Kezükben két nagyon erős fegyver volt: a sztrájk és az MSZMP üzemi szervezésének tiltása. Az ítéletbe emelt tényállás szerint november közepén Mazalin és társai fegyveres szervezetet hoztak létre a kádárista konszolidáció akadályozása érdekében. Alapos kutatás nélkül nem lehet megállapítani, hogy ennek a bírósági történetnek mennyi valós alapja volt. Az állítólagos szervezkedés fő célja a munka felvételének akadályozása volt, akár szabotázsakciók árán. Ezt azonban valószerűtlennek mutatja, hogy a bányászok annyira elszántak voltak a sztrájk folytatására, hogy saját munkástanácsuk munkafelvételre szóló utasításait sem hajtották végre, tehát fölösleges lett volna őket kényszeríteni a sztrájkra. A kiterjedt fegyveres szervezkedést pedig cáfolja, hogy a rendőrség alig talált fegyvert a „szervezkedés” tagjainál (összesen három géppisztolyt és három pisztolyt a tizenhét vádlottnál), akik közül senki nem vett részt a decemberi tatabányai fegyveres harcokban. A koholt szervezkedési per koncepciójának kidolgozása során a politikai rendőrség eredményesen kényszerítette együttműködésre a december 8-án őrizetbe vett, majd 13-án szabadlábra helyezett Mazalin Györgyöt. Megtörését segítette súlyos betegsége, és hogy azokban a napokban fegyveres összecsapások zajlottak a városban. Az ő révén sikerült felgöngyölíteni az állítólagos szervezkedést, ami aligha volt több ismerősök alkalmi találkozásainál. A győri népbíróság előtt konspirációs okokból Mazalin nem fedte fel kollaborálását, így szervezkedés vezetése címén halálra ítélték. Miután másodfokon ügyét elkülönítették társaiétól, fény derült valós szerepére (az 1945-ös népbíróságok egyik ismert tanácselnöke, Major Ákos volt a védője). Ítéletét, a cselekmény jogi minősítését is megváltoztatva, három év börtönbüntetésre enyhítették.