| A mezőkövesdi forradalom vezetői közül Mikulás Gábort, Tokár Vincét és Mizsei Bélát első fokon gyorsított eljárásban halálra ítélték, a negyedrendű vádlott tíz év börtönbüntetést kapott. A fellebbezéseket a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa bírálta el, és – megváltoztatva a cselekmények jogi minősítését – tizenöt évre szállította le a halálos ítéleteket.
Mezőkövesden már október 25-én megdöntötték a kommunista párt hatalmát. Az ehhez vezető tüntetést a közeli Klementinán dolgozó építő katonák és a munkára verbuvált civilek kezdeményezték. Az kezdettől viszonylag erőszakos volt, már a Sztálin-szobor ledöntésekor bántalmaztak egy funkcionáriust, amikor pedig a rendőrségtől fegyvert követelő tömeg szétoszlatása érdekében figyelmeztető lövéseket adtak le a kapitányság épületéből, végképp elszabadultak az indulatok. Válaszul a tüntetőkből lett felkelők megrohanták és elfoglalták az épületet, széthordták a fegyvereket, megsemmisítették az iratokat. Hasonló sorsra jutott a hadkiegészítő parancsnokság, a tanácsháza és a pártbizottság. A börtönből kiszabadították a rabokat, helyükre kommunista funkcionáriusokat zártak. Eközben Miskolcról tehergépkocsikon részben fegyverrel rendelkező fiatalok érkeztek, akik bekapcsolódtak a zavargásba forduló megmozdulásba. Mindez különösen szükségessé tette a rendet helyreállítani képes forradalmi tanács és nemzetőrség mihamarabbi megszervezését, ami október 26–27-én megtörtént. Mikulás Gábor a községi munkástanács vezetője lett, Tokár Vince a nemzetőrség szervezésébe kapcsolódott be.
A fő vád azonban az volt, hogy november 4-én részt vettek a szovjet csapatok elleni támadás előkészítésében és irányításában. A két napon át folyó lövöldözéseknek négy magyar és öt szovjet halálos áldozata volt, kigyulladt több lakóház, és a szovjetek szétlőtték a templom tornyát. A védelem fellebbezett bizonyítási indítványaik elutasítása, a téves tényállás és minősítés ellen, illetve természetesen enyhítésért. A Vida Ferenc vezette népbírósági tanács pedig helyt adott a védelmi indítványok többségének, és megállapította, hogy az első fokon eljárt bíróság számos eljárási szabályt megsértett, annak következtében pedig alapvetően hibás tényállást vett fel. Ezért, élve a vonatkozó törvényerejű rendeletben biztosított jogkörével, a fellebbezésekben indítványozotton túl vett fel új bizonyítást, ami alapján teljesen átírta a történetet. A november 4-e előtti eseményekben a vádlottak főszereplőből statisztákká lettek, és eltűnt a szervezett ellenállás, helyette azonosítatlan fegyveresek adtak le egy-egy lövést a községen átvonuló csapatokra, a vádlottak igyekeztek megakadályozni a fegyveres harcot. Ennek érdekében Mikulás és Mizsei személyesen tárgyalt a szovjet parancsnokkal.
A Nagy Imre per bírája ugyanis történetesen éppen Mezőkövesden volt november 4–6-án. Szemtanúja volt a történteknek, és vállalta az általa közvetlen közelről tapasztaltak képviseletét. |