Perek

Vádlottak: 684 / 1075

1934. 12. 20. Tatabánya

Foglalkozása a peres iratok szerint: vájár

A Nausch Rudolf elleni statáriális perrel az volt a hatalom célja, hogy elejét vegye a további ellenállásnak a gazdasági és politikai szempontból egyaránt meghatározó jelentőségű Tatabányán, ahova Kádár János november 30-án személyesen utazott le, hogy a termelés újraindításáról tárgyaljon a bányászok munkástanácsával. Tatabányán november 4-e után két rendfenntartó erő szerveződött. A kádárista pártbizottságnak alárendelten a Beer János bányász vezette úgynevezett Beer-csoport, majd Tóth József ezredes parancsnoksága alatt a honvéd karhatalom, a két csoport ugyanakkor kölcsönösen bizalmatlan volt egymással szemben. A munkástanácsok és a hatalom között a helyzet december elején kiéleződött, amikor egyfelől magasabb, regionális szintre jutott a munkástanácsok szerveződése, másfelől megkezdődött az „ellenforradalmi” vezetők őrizetbe vétele. December 7-én a felkelők megtámadták a Beer-csoportot, amelynek tagjai csak szovjet katonai segítséggel tudtak elmenekülni. A támadás retorziójaként nagyarányú őrizetbe vételek kezdődtek, amelyek ellen fegyverekkel is felszerelt őrséget szerveztek a zömmel bányászok lakta VI-os telepen. Miután néhány napig eredményesen védekeztek a karhatalmistákkal szemben, december 11-ére virradó éjszaka egy szovjet–karhatalmista támadás megtörte az ellenállást, majd megindultak a razziák az elrejtett fegyverek felkutatására. Nausch Rudolfnál, aki tagja volt a telep őrségének, az elsők között találtak fegyvereket december 14-én. A két nap múlva megtartott rögtönítélő tárgyaláson a bíróság halálra ítélte a huszadik életévét még be sem töltött vádlottat. Tekintettel fiatal korára, büntetlen előéletére, és mert a bíróság tagjaiból alakult kegyelmi tanács nem látta bizonyítottnak, hogy a fegyvereket ellenforradalmi céllal rejtette el, kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elé terjesztették, amely a halálos ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta. Nausch Rudolf azon kevesek közé tartozott, akiket jogerős büntetésük töltése közben ismét bíróság elé állítottak, lényegében ugyanazon cselekményért, ami miatt egyszer már elítélték. Az 1958-ban a VI-os telepi bányászok ellen indított eljárás XXIII. rendű vádlottjaként szervezkedésben való részvétel címén jogerősen két év börtönt kapott életfogytiglani büntetése mellé. Az ítélet szerint december 7-én részt vett a Beer-csoport megtámadásában, majd a VI-os telep őrségének tagjaként a karhatalmistákkal szembeni fegyveres ellenállásban.