| Miután 1956. december 14-én Rózsaszentmártonban Szarka Jánosnál egy rendőrségi pisztolyt találtak, amelyhez két tára és tizennégy lőszere is volt, azonnal őrizetbe vették, majd rögtönítélő bíróság elé állították. Védekezését a bíróság elutasította, enyhítő körülményként sem vette figyelembe, ezért a rendeletben előírt halálbüntetéssel sújtotta. Ugyanakkor azt, hogy a bírói tanács, sőt a vádat képviselő ügyész sem volt meggyőződve a legsúlyosabb ítélet szükségességéről, jól mutatja, hogy egyhangúlag kegyelemre ajánlották. Az Elnöki Tanács pedig tizenöt év börtönbüntetésre változtatta ítéletét.
Ez azért különös, mert esetében három olyan dolog is felmerült, amelyet a korabeli ítélkezési gyakorlat súlyosító körülménynek tekintett. Szarka büntetett előéletű volt, kevéssel a forradalom előtt ítélték jogerősen négy év börtönre külföldre szökés és más vádak alapján. November 1-jén szabadult a Kozma utcai börtönből (26-án jelentkezett büntetésének folytatására, de halasztást kapott), szabadulása után pedig „bekapcsolódott az ellenforradalomba”. Noha a statáriumról hozott rendeletben erre vonatkozó kitétel nem szerepelt, ezt általában súlyosító körülménynek tekintették. Ráadásul egy csoportosan elkövetett rablásnak minősített cselekmény révén került a rendőrség látómezejébe. Abban való bűnössége lényegében bizonyítást nyert az eljárásban, ezt a vádpontot az ítélet mégsem tartalmazta.
Szarka kevéssel november 4-e előtt tagja lett a kispesti nemzetőrségnek, Kopácsi Sándortól aláírt fegyvertartásra jogosító igazolványt, illetve fegyvert kapott. A kerületi forradalmi tanács november 3-án határozott arról, hogy a főtéren álló, a perben csak Mekis-villaként emlegetett ingatlant (a forradalom előtt és után is a legfelső hatalmi körökbe tartozó Mekis József otthonát) kisajátítja, és kiutalja rászorultaknak. A felnyitott lakást nemzetőrök védték az esetleges fosztogatástól, de több értékes tárgyat éppen náluk találtak meg, Szarkánál bakancsot, pufajkát és rádiót.
A nemzetőrség kezdettől együttműködött a kerületi rendőrkapitánysággal, ebben nem hozott változást november 4-e sem, a parancsnok november 10-ig a más perben elítélt honvédtiszt, Koroly T. György hadnagy maradt. Miután a Kádár-kormány rendeletben megszüntette a nemzetőrséget, a kispesti egység, mint számos másik, nevet változtatva munkásőrségként működött tovább, amely csupán nevében egyezett meg a következő évben megalakult pártmilíciával. A rendőrség ilyen megerősítését számos körülmény indokolta.
Szarka november 24-ig adott nemzetőrből lett munkásőrként szolgálatot, akkor hazautazott szüleihez Rózsaszentmártonba, hogy bányászként helyezkedjen el a Mátravidéki Szénbányászati Trösztnél. Abban a tudatban, hogy a munkásőrségtől még nem szerelt le, Budapest rendőrkapitányától aláírt fegyverviselési engedélye tehát érvényes, a pisztolyt december 14-i őrizetbe vételéig magánál tartotta. Nem ő volt az egyetlen statáriális eljárásban elítélt munkásőr. |