Perek

Vádlottak: 722 / 1734

1913. 10. 13. Cserépváralja

Foglalkozása a peres iratok szerint: földműves (1945 előtt csendőr)

Miskolcon október 25-én megalakult a megyei munkástanács, amely a 29-ére meghirdetett küldöttgyűlés előkészítéseként munkástanácsok (Borsodban ez volt a forradalmi tanácsok elnevezése) alakítására hívta fel a megye településeit. Cserépváralján azonban nem történt semmi. Október 27-én Tardról és Mezőkeresztesről felkelők érkeztek a faluba, hogy előmozdítsák a munkástanács megalakítását. Mivel a tanácsházán csak az ott kőművesként dolgozó Tóth János, a per első rendű vádlottja tartózkodott, az épületből kiszórták a bolsevik relikviákat, majd két nemzetőr kivételével távoztak. A nemzetőrök felkeresték lakásán Tóth László tanácselnököt, az első rendű vádlott nagybátyját, és felszólították fegyverei átadására. A községben történtek hírére ekkor érkezett oda a tanácselnök veje, Ádám Gyula pártfunkcionárius, aki azonnal tüzet nyitott a nemzetőrökre. Egyiküket halálos lövés érte, a másik megsebesült, de fegyverét eldobva sikerült elmenekülnie. Október 29-én Zámbori József hadnagy vezetésével egy nemzetőr egység érkezett Mezőkeresztesről Cserépváraljára. Felhívásukra megalakult a községi munkástanács és a nemzetőrség. Ez utóbbinak Tóth János lett a parancsnoka, helyettese pedig a másodrendű vádlott, Kiss Géza. Zámboriék elrendelték a gyilkosság felelőseinek felkutatását és törvény elé állítását. Mivel Tóth és Ádám a környező erdőkbe menekült, a nemzetőrség azokat a rokonaikat vette őrizetbe, akik bujkálásuk idején valamilyen kapcsolatba kerültek velük. Ezt az elsőfokú bíróság a kommunisták elleni hajtóvadászatnak tekintette, amelynek célja a kivégzésük volt. November 2-án a foglyokat a községi munkástanács utasítására szabadon engedték, de minden nap jelentkezniük kellett a nemzetőrségen. Az elsőfokú ítélet szerint Cserépváralján a nemzetőrség volt az „ellenforradalom” legfontosabb szerve, a vádlottak bűnösségét a bíróság mégis államrend elleni mozgalom (nem pedig szervezkedés) vezetésében állapította meg, de Tóth Jánost így is halálbüntetéssel sújtotta. A másodfokon eljáró Vida Ferenc vezette népbírósági tanács szerint a megyei bíróság számos szabálysértést követett el. Megszegte az eljárás szóbeliségének elvét (a tanúk vallomása előtt felolvasta rendőrségi jegyzőkönyvüket), nemcsak a tanúk közvetlen tapasztalatait, hanem következtetéseiket is felvette a bizonyítékok közé stb. Ezért a Vida vezette tanács kiterjedt bizonyításkiegészítést folytatott le, aminek eredményeképpen Kiss Géza cselekményének minősítése mozgalomban való tevékeny részvételre csökkent, és bizonyítatlan lett a megyei bíróság számos, a vádlottakat terhelő megállapítása. Ennek alapján a népbírósági tanács ítéletüket jelentős mértékben enyhítette.