| Papp Istvánt 1956. december 14-re virradó éjjel vették őrizetbe. Mivel több oldalról bizonyított volt, hogy a statárium hatályba lépése után fegyver volt nála, s a rendőrségen és a rögtönítélő tanács előtt is beismerő vallomást tett, érdemi védekezést pedig nem tudott előterjeszteni, elítélése kézenfekvő volt.
Az ítéletbe emelt tényállás szerint Papp, miután délután barátaival iszogatott, december 14-re virradó éjszaka bemászott munkahelyére, a kőbányai porcelángyárba, elővette az ott korábban elrejtett puskát, majd kimászva a gyár kerítésén, leadott néhány lövést. Ezt követően visszamászott a gyárba, ahol tovább lövöldözött az udvaron. Általában a levegőbe, de néhányat lőtt a portásfülke és a kapu felé is, és kilőtte a kaput megvilágító lámpát. Az egyik dolgozó kihívta a rendőröket, akik az udvaron őrizetbe vették Pappot. Miközben a rendőrségre kísérték, találkoztak egy karhatalmi szakasszal, amely visszavitte a gyárba, és azonnal kihallgatta.
A történet több eleme önmagában is hihetetlen (a kint és bent is lövöldöző villanyszerelő, akit harminc perccel később azon a helyen talál meg a rendőr, ahol a cselekményt elkövette), és még inkább azzá válik a többi fennmaradt irat fényében. Azokból ugyanis kiderül, hogy nem egy üres gyárban történt a lövöldözés, hanem az éjszakai műszak idején, amikor számos munkás bent volt és dolgozott. A karhatalmi jelentés szerint a járőr azért indult a gyárhoz, mert onnan puskalövéseket, valamint géppisztolysorozatokat és kézigránátok robbanását hallották. Papp azonban nem ismerte el, és rábizonyítani sem sikerült, hogy a karabélyon kívül más fegyvere is lett volna. Eszerint más(ok) is lőtt(ek). A karhatalmi jelentés szerint a gyár napközije elé állított őr kevéssel a lövöldözés előtt mintegy tíz fiatalt látott, akik fegyvert töltöttek. Az őrt sem akkor éjjel, sem később nem hallgatták ki. Még a lövöldözés éjszakáján a gyár három dolgozója közölte a karhatalmistákkal, hogy Papp nem lövöldözött, hanem a gyárat védte. Őket sem hallgatták ki. A közeli rendőrőrs jelentése szerint pedig (őket riasztották a gyárból a lövöldözés miatt) Papp örömmel fogadta a kiérkező rendőröket, és lőszert kért tőlük, „merthogy neki már tölténye elfogyott, és így tovább már ellenállni nem bír”.
Az ezekből az elemekből kirajzolódó történet szerint éjszaka egy csoport megtámadta a gyárat, akikkel Papp (talán mint a gyárőrség tagja) felvette a harcot. Decemberben előfordult, hogy megtámadták a munkát felvevőket. Hogy a kádári hatalom Pappot nem tekintette ellenforradalmárnak, azt az is mutatja, hogy 1961 márciusában a kegyelemből életfogytiglani börtönre változtatott halálos ítéletet újabb kegyelemmel hat év börtönbüntetésre csökkentették. Így Papp még a nagynak mondott amnesztia előtt elhagyhatta a börtönt.
És perének volt még egy különlegessége. A rögtönítélő tanács egyik ülnöke, Kána Lőrinc vezérőrnagy 1956-ban tagja volt a Honvédelmi Minisztérium Forradalmi Katonatanácsának és a Forradalmi Honvédelmi Bizottmánynak. Személyesen adta át a szovjet csapatok kivonását és az ÁVH lefegyverzését is tartalmazó követeléseiket Nagy Imrének. |