| 1957. január 1-jén Tóth Ferenc a lakásán házkutatást tartó rendőrök felszólítására átadott egy géppisztolyt, mire fegyverrejtegetés vádjával őrizetbe vették. Egy újabb, január 5-én tartott házkutatás három tár és mintegy hatszáz lőszer került elő ugyancsak Tóth lakásáról. A rögtönítélő bíróság bizonyítottnak tekintette bűnösségét fegyver- és lőszerrejtegetésben, ezért halálra ítélte. A bíróság tagjaiból alakult kegyelmi tanács egyhangúan kegyelemre ajánlotta, az Elnöki Tanács pedig tizenöt év börtönbüntetésre változtatta ítéletét.
Az egyszerűnek látszó ügy számos, az iratok szűkössége miatt feloldhatatlan ellentmondást rejt magában. Tóthot a felesége jelentette fel január 1-jén, aki azt is a rendőrség tudomására hozta, hogy férje a forradalom idején nemzetőr volt. Azt azonban nem tudta, hova rejtette el a fegyvert, amit Tóth csak egy alapos verés után adott át. Akkor is próbált kibújni a felelősségre vonás alól, feljelentve egy pisztolyt rejtegető ismerősét. Mielőtt az első jegyzőkönyv elkészült volna vele, január 5-én felesége egy újabb feljelentésben elmondta, hogy lőszert is van elrejtve. Erről 1-jén még hallgatott, noha jelen volt a házkutatáson. A jelek szerint akkor nem ismerte a fegyver rejtekhelyét, de 5-én már az ő útmutatása alapján találták meg a tárakat és a lőszert. Talán csupán a rendőrök hanyagságát mutatja, de a két házkutatásról csak egy jegyzőkönyv maradt fenn, aszerint már január 1-jén megtalálták a géppisztoly mellett a tárakat és a lőszert is.
A feljelentésben foglaltak ellenére a rendőrség nem vizsgálta Tóth Ferenc esetleges részvételét az „ellenforradalomban”. Elfogadta vallomását, miszerint november 4-én válogatás nélkül osztottak fegyvert a harcra jelentkezőknek az Amerikai úti pártiskolán, ott kapott ő is egy géppisztolyt tárral és lőszerrel. Kevéssé valószerű vallomása szerint a tárat és a lőszert útközben eldobta, csak a fegyvert vitte haza, amelyet otthon lezsírozott (vagyis a novemberi harcok idején nem tervezte használni), és este elásott a tyúkól mellett. Következetesen tagadta azonban, hogy a tárakat és a lőszert is ő rejtette volna el. Azokat szerinte olyan valaki tette oda, aki rosszat akart neki. Védekezését a bíróság a fegyverszakértő szakvéleménye alapján elutasította, aki közölte, hogy egyfelől azonos a géppisztoly és az egyik tár gyári száma, másfelől azonos az összes (betárazott, illetve zsákban talált) lőszer gyártási száma, vagyis a három dolog összetartozik. Ilyen alapos és körültekintő bizonyítás egyetlen más fegyverrejtegetési perben sem volt, és éppen ez teszi gyanússá az ügyet. Növeli a gyanút, hogy eszerint a november 4-e reggeli fegyverosztáskor próbáltak figyelni, hogy a géppisztolyokhoz a hozzájuk való tárat adják. Ráadásul a tárgyalás előtt írt szakvéleményben és bűnjeljegyzékben sem a fegyver, sem a tárak gyári száma nem szerepel, pedig ezek az iratok mindig feltüntetik a fegyver számát. Az ítéletbe emelt tényállás tehát ezúttal sem fedi a valóságot. |