Perek

Vádlottak: 1256 / 1734

1933. 03. 20. Brünn — 1958. 02. 05. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: térképész

Apja segédkönyvelő volt, a háború idején a legtöbb rokonát elhurcolták. 1945 után apjával a magyarellenes intézkedések elől menekülve költözött Magyarországra, anyja Londonban telepedett le. Esztergomban érettségizett, majd két éven át térképészetet tanult a Földtani Intézetben. 1953 októberében Tatára vonult be sorkatonai szolgálatra. 1954-ben szolgálati titok megsértése vádjával hat hónap börtönbüntetésre ítélték. 1955 őszén szerelt le, ezt követően a Műanyagfeldolgozó Háziipari Szövetkezet csoportvezetőjeként dolgozott. 1956. október 23-án ott volt a Sztálin-szobor ledöntésénél, később részt vett a Szabad Nép székháza előtti tüntetésen, este röplapokat terjesztett Csepelen. Október 24-én a Margit hídnál csatlakozott a hídőrséghez, elfogták, és október 29-ig a BM Jászai Mari téri épületében, az országos rendőrkapitányságon tartották fogva, ahol bántalmazták is. Miután szabadon engedték, csatlakozott a Corvin közi felkelőkhöz: térképeket készített, lőszert és fegyvert szerzett. Rajparancsnoknak is kinevezték, majd összekötőként tartotta a kapcsolatot a nemzetőrség parancsnokságával. November 4-én a Víg utcai rendőrségre, majd Újpestre ment, onnan Angyalföldre, és 8-án ért haza. November 26-án Ausztriába menekült. Bécsben találkozott Pongrátz Gergellyel és több corvinistával, majd kapcsolatba lépett a Várfalvi Lajos és Buri István vezette Magyar Forradalmi Tanáccsal. 1957. január 5–7-én Strasbourgban megalakult a Forradalmi Tanács, amelyet Király Béla és Kéthly Anna vezetett. Február 9-én hamis igazolvánnyal, pisztollyal, iránytűvel és hangrögzítővel felszerelve tért haza. Feladata az akkor még legálisan működő munkástanácsokkal, a már nem létező Petőfi Körrel, az Írószövetséggel (amelynek működését felfüggesztették), és az ekkor már ávós befolyás alatt működő MEFESZ-szel való kapcsolatfelvétel volt. Röplapokat és pénzt hozott az országba, hogy így segítsék az emigrációból a letartóztatottak családjait. Árulás révén vették őrizetbe 1957. február 24-én, egy nappal visszaindulása előtt.

Renner Pétert 1957. február 24-én, a később vele együtt kivégzett Zsigmond Lászlót 25-én, Sörös Imrét pedig április 30-án helyezték előzetes letartóztatásba. A több szálból összefűzött per egyike annak a nagyon kevés ötvenhatos hűtlenségi ügynek, amelynek voltak valós alapjai. A Bécsbe menekült felkelők közül többen (vélhetően nem függetlenül a kádárista ügynökök bujtogatásától) még 1957 elején is bíztak abban, hogy a forradalom még legálisan működő intézményeinek segítségével valami megmenthető az október 23-i programból. Ennek érdekében igyekeztek felvenni a kapcsolatot a munkástanácsokkal, mivel nem volt tudomásuk arról, hogy azok ugyan még léteztek, ám érdemi politikai befolyásuk már nem volt. Emellett a MEFESZ-szel való kapcsolatfelvételre is törekedtek, mivel nem értesültek róla, hogy annak új vezetőségébe már beépült a politikai rendőrség. A kapcsolatfelvétel harmadik célja a meghurcoltak családjainak támogatása volt, amihez a forradalom idején több nyugati országban megszavazott segélyekből jelentős anyagi források álltak rendelkezésre. Renner Péter a következő feladatokat vállalta: információkkal, tanácsokkal és pénzzel segíteni a még működő forradalmi szervezeteket; tőlük és róluk hiteles információkat juttatni a szabad világba; végül támogatni a támogatásra szorulókat. Csak az „ávó” kapcsolta össze vele Sörös Imrét, noha Bécsben nyilván ugyanazokkal az emigránsokkal (is) találkoztak. Sörös feladata és motivációja azonban egészen más volt. Ő be akart jutni az egyetemre, az ehhez szükséges egzisztenciális alapot és támogatói kört embercsempészéssel igyekezett megteremteni. Sikeres akciói során figyelhettek fel rá, és provokálták bele egy hűtlenségi szervezkedésbe. A Budapesti Katonai Bíróság 1957. október 14-én Renner Pétert a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése, kétrendbeli tiltott határátlépés, közokirat-hamisítás és devizagazdálkodási bűncselekmények vádjával halálra ítélte. Sörös Imrét a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése, közhivatali állás felhasználásával elkövetett hűtlenség, hatrendbeli tiltott határátlépés és háromrendbeli tiltott csoportos határátlépéshez való segítségnyújtás, valamint devizagazdálkodás rendje elleni bűncselekmények miatt, Zsigmond Lászlót közhivatali állás felhasználásával elkövetett hűtlenség és a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel címén ítélték halálra. Tíz társukra egy év három hónaptól életfogytig terjedő büntetéseket szabtak ki. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa 1958. február 4-én helybenhagyta a halálos ítéleteket. Renner és Sörös corvinista múltja, kapcsolata a munkástanácsokkal, valamint az a körülmény, hogy olyan hírhedt „ellenforradalmárokkal” álltak kapcsolatban, mint Kéthly Anna, Király Béla és Pongrátz Gergely, elég volt ahhoz, hogy a legsúlyosabb büntetést kapják. Mindhármukat február 5-én, a Kozma utcai börtön udvarán végezték ki.