Perek

Vádlottak: 1058 / 1734

1934. 07. 12. Debrecen — 1958. 06. 11. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: esztergályos

Kisiparoscsaládban született, apja péksegéd, majd 1952-től szövetkezeti vezető volt. Anyja 1942-ben Budapestre költözött, ettől kezdve külön élt a családtól, fényezőként dolgozott. Az általános iskola nyolc osztályának elvégzése után, 1951-ben Budapestre költözött az anyjához. Esztergályosnak tanult az Április 4. Gépgyárban. Szakmájában 1953-ban szabadult fel, és a Láng Gépgyárban kezdett dolgozni. 1954-től 1956 márciusáig Budapesten teljesített katonai szolgálatot. Bevonulása előtt megnősült, két gyereke született. Leszerelése után az Autóvillamossági Felszerelések Gyárában kapott munkát, itt ismerkedett meg a később vele együtt kivégzett Ábrahám Józseffel. Másodállásban maszek lakatosoknál dolgozott. A periratok szerint az amerikai hírszerzésnek dolgozó Ábrahám 1957. februárban szervezte be. Lokátor alkatrészeket, szakkönyvet és motoralkatrészeket szerzett (pénzért), előbbieket a debreceni szovjet repülőtéren dolgozó ismerősén keresztül. Azt, hogy ezáltal ő is „felsőbb kapcsolat” lett, mindvégig súlyosító körülményként értékelték az eljárás során. 1957 júliusában rövid időre a gyár kísérleti osztályára került, majd egy maszek lakatos mellett dolgozott. Vallomása szerint csak 1957 augusztusában tudta meg, hogy Ábrahám kinek dolgozik, addig elhitte, hogy egyetemi tanulmányaihoz van szüksége a berendezésekre. Ettől kezdve igyekezett lazítani a kapcsolaton, és elmondása szerint fel akarta jelenteni Ábrahámot, aki viszont azzal zsarolta, hogy megbízói „kinyírják”. 1957. október 25-én vették őrizetbe.

Ábrahám Józsefet és Nagy Andrást a peres iratok szerint 1957. október 25-én helyezték előzetes letartóztatásba. Kémkedéssel és tiltott határátlépéssel vádolták, majd szervezkedés miatt is elítélték őket. A büntetőeljárás minden eleme azt mutatja, hogy azt a kémszervezetet, amelynek tagjait a politikai rendőrség leleplezte, majd a katonai bíróság elítélte, az „ávó” találta ki, és hozta létre. Az egész ügy legfőbb célja annak bizonyítása lehetett, hogy az „ellenforradalom”, továbbra is együttműködve a nyugati kémszervezetekkel, még mindig aktív. Annak ellenére, hogy Ábrahám és kémtársai nevéhez alig fűződött más tevékenység néhány katonai célokra használt repülőtér távolról való lefényképezésénél, cselekménye jogi minősítése már az eljárás kezdetén a legsúlyosabb büntetést valószínűsítette. A fő vád a hűtlenség volt, amely önmagában, nem rendkívüli eljárásban is lehetővé tette halálbüntetés kiszabását. De Ábrahámot kezdettől meggyanúsították a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétellel és társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopással, amelyek rendkívüli eljárásban ugyancsak halállal voltak büntethetők, önmagukban is. Az első vád ténybeli alapját az adta, hogy Ábrahám november 1-jén részt vett egy akkor legálisan szerveződő párt egyetlen gyűlésén, a másodikét pedig az, hogy kémtársait a munkahelyéről elvitt motoralkatrészekkel fizette ki. Végül kétrendbeli tiltott határátlépéssel is meggyanúsították, mivel 1956. novemberben engedély nélkül elhagyta az országot, majd még ugyanebben a hónapban visszatért, pedig novemberben ez a cselekmény amnesztia alá esett. Ezt a tárgyaláson a vádat képviselő ügyész is elismerte, a bíróság azonban beemelte az ítéletbe. Első fokon Ábrahámot közhivatalnoki állás felhasználásával elkövetett hűtlenség, népi demokratikus államrend elleni szervezkedésben való tevékeny részvétel, kétrendbeli tiltott határátlépés és társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett lopás vádjával halálra ítélték. Nagy András ekkor tizenhét év börtönt kapott közhivatalnoki állás felhasználásával elkövetett hűtlenség és társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett lopás miatt. A másodfokú bíróság Ábrahám ítéletét helybenhagyta, Nagyot pedig – ugyanazon vádak alapján – halálra ítélte. Társaik hét és tíz év közötti börtönbüntetéseket kaptak.