1930. 05. 07. Diósgyőr — 1957. 07. 20. Budapest
Foglalkozása a peres iratok szerint: kazánfűtő
Munkáscsaládban született. Az elemi iskola elvégzése után nem tanult tovább, azonnal dolgozni kezdett. 1950-ben Nagykanizsára hívták be katonának, 1953-ban őrmesterként szerelt le. Még abban az évben megnősült, házasságából két gyermeke született. Diósgyőrben a Lenin Kohászati Műveknél dolgozott kazánfűtőként. 1955-ben behívták tartalékosnak. Szolgálata idején a Kecskeméti Katonai Bíróság lefokozásra és egy év börtönbüntetésre ítélte társadalmi tulajdon kárára elkövetett sikkasztás címén. Szabadulása és leszerelése után visszament dolgozni Diósgyőrbe.
1956. október 26-án, miután a megyei főosztály épületéből tüzet nyitottak az éjszaka őrizetbe vettek szabadon bocsátását követelő tüntetőkre, Sikó Dezső is csatlakozott az épületet ostromlókhoz. A peres iratok szerint részt vett Gáti Gyula rendőr alezredesnek, a megyei rendőrség bűnügyi vezetőjének a bántalmazásában, aki civil ruhába öltözve azért hagyta el a főosztály épületét, hogy a megyei munkástanáccsal tárgyaljon. Gátit a nyakánál fogva a szovjet hősi emlékműhöz vonszolták, és arra felakasztották. Sikó Gáti zsebéből kivette az igazolványát, és felolvasta a tömegnek az adatait. Az alezredes meggyilkolása után részt vett Freimann Lajos üldözésében, elfogásában, majd felakasztásában.
Október 27-én csatlakozott a megyei tanács épülete előtt tüntetőkhöz, akikkel együtt követelte, hogy a megyei munkástanács ítélkezzen az előző nap őrizetbe vett rendőrtisztek fölött. A peres iratok szerint egy nagyobb csoporttal együtt Sikó is a börtönhöz ment, ahol későbbi vádlott-társával, Szász Zoltánnal és a börtönparancsnokkal együtt kihozták a zárkákból a rendőröket. Őket már a megyei tanácsra kísérésük közben is bántalmazták. Sikó mindvégig tagadta, hogy 27-én részt vett volna a terhére rótt cselekményekben. Munkahelye igazolta, hogy aznap dolgozott, de ezt a bíróság nem vette figyelembe. 1957. január 8-án vették őrizetbe.