Perek

Vádlottak: 78 / 1734

1919. 01. 05. Arad — 1957. 10. 25. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: alkalmi munkás

Aradon született, apja banki hivatalsegéd és az iparosotthon házmestere volt. Balla hat elemit végzett, majd 1935-ben kovácssegéd lett. 1940-ben települt át Magyarországra, Soroksárra, mivel nem akart a román hadseregben szolgálni. 1941 és 1945 között katonai szolgálatot teljesített, a háború végén román fogságba esett. Hazatérése után megnősült, és Gyón községben (ma Dabas része) telepedett le. Kisiparosok mellett, majd 1949 és 1951 között állami gazdaságban dolgozott. Egy ideig a Magyar Állami Gépgyárban, később a Vörös Csillag Traktorgyárban kapott munkát. A forradalom előtt fakitermelő volt a helyi erdészetben. 1956. október 28-án belépett a helyi nemzetőrségbe, de sem harcokban, sem más megmozdulásban nem vett részt. December 10-én Biksza Miklós, az MSZMP dabasi járási párttitkára azzal a céllal érkezett Gyónra, hogy eltávolítsa a községi tanácsból a forradalom idején választott vezetőket, és visszahelyezze az akkor leváltott funkcionáriusokat. A nemzeti bizottság vezetői tudomásul vették a döntést. A megbeszélés idején mind több tüntető gyűlt a tanácsháza elé. Miután elterjedt az az utóbb valótlannak bizonyult hír, hogy Biksza őrizetbe akarja venni a nemzeti bizottság vezetőit, egy csoport benyomult a tanácsterembe, és nekitámadt a párttitkárnak. Ő próbált elmenekülni, eközben pisztolyával üldözői felé lőtt, majd dulakodás közben egy embert megsebesített. Miután utolérték, többen – köztük Balla Pál – bántalmazták, majd Kövecses Ferenc egyetemi hallgató Bikszát annak pisztolyával agyonlőtte. (Őt 1959. január 12-én, távollétében ítélték halálra.)

A per középpontjában Biksza Miklós dabasi járási párttitkár 1956. december 10-én, Gyónon történt meggyilkolása állt. Biksza volt november 4. után az „ellenforradalom” legmagasabb rangú áldozata, ezért az átlagosnál is erélyesebben torolták meg a halálát: négy embert végeztek ki miatta. Biksza december 10-én azért ment Gyónra, hogy átalakítsa a november 4. után tovább működő forradalmi tanácsot. A tanácsházán tartott megbeszélés idején tüntetők gyűltek az épület elé, akik a „muszkavezető” Biksza felelősségre vonását követelték. Az egyre fenyegetőbb helyzet elől a párttitkár menekülni próbált, de üldözői utolérték és megölték, a tőle elvett pisztollyal egy Kövecses Ferenc nevű egyetemista lőtte agyon. Mivel Kövecses Nyugatra menekült, őt nem tudták felelősségre vonni, helyette olyanokat ítéltek el, akik azonosítható módon vettek részt a párttitkár üldözésében vagy bántalmazásában. Elsőként Balla Pált, akit már a gyilkosság napján őrizetbe vett a honvéd karhatalom, azután Harmincz Istvánt és Lakos Jánost, legvégül, 1957. augusztusban a nemzeti bizottság vezetőjét, D. Szabó Károlyt. Kövecses Ferencet 1959-ben távollétében ítélték halálra. Balla elismerte, hogy miután a menekülő párttitkár üldözői felé lőtt, elgáncsolta és megpofozta. Azt azonban mindvégig tagadta, hogy rugdosta volna, ahogy azt is, hogy ő tartotta volna a kötelet, amivel megkötözték. A bíróság tagadása ellenére két vádlott-társa terhelő vallomása alapján bűnösnek ítélte Ballát ezekben a cselekményekben. Ballát a Pest Megyei Bíróság 1957. március 8-án nem rendkívüli büntetőeljárásban szándékos emberölés vádjával hét év börtönre ítélte. Három társára két és öt év közötti szabadságvesztést szabott ki. A bíróság azzal indokolta a szándékos emberölés vádját, hogy a Bikszát bántalmazóknak eleve számolniuk kellett azzal, hogy cselekményük a sértett halálát eredményezheti, és súlyosító körülménynek tekintette, hogy tettüket akarategységben követték el, Kövecses csak befejezte a folyamatot. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa politikai indíttatású bűncselekménynek tekintette Balláék tettét, ezért a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvételben is megállapította bűnösségüket. Biksza megölését pedig a Legfelsőbb Bíróság március végén kiadott irányelve alapján nem szándékos emberölésnek, hanem a súlyosabb ítéletet maga után vonó, a cselekmény előzetes elhatározását feltételező gyilkosságnak minősítette. Ezek alapján 1957. október 22-én Ballát halálra ítélte. Az ítéletet három nappal később végrehajtották.