Perek

Vádlottak: 106 / 1734

1936. 05. 04. Budapest — 1957. 02. 12. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: traktorvezető

Apja fővárosi altiszt volt, szüleit korán elvesztette. Az elemi iskola elvégzése után az atkári gépállomáson dolgozott, ahol traktorvezetői képesítést szerzett. 1956-ban Dunaföldvárra költözött, ahol a helyi tanács pénzügyi csoportjának végrehajtója lett. A DISZ dunaföldvári területi szervezetének titkáraként is tevékenykedett. Aktívan sportolt: futballozott, úszott és birkózott. A forradalom hírére 1956. október 24-én éjszaka motorbiciklin Pesterzsébetre utazott, ahol rövid időre őrizetbe vették. Szabadulását követően részt vett a szovjet csapatok feltartóztatására szánt barikád építésében, majd megalakulásakor csatlakozott a nemzetőrséghez, amelynek tagjaként motoros futár lett. A peres iratok szerint részt vett az októberi fegyveres harcokban. Október 27-én hazatért Dunaföldvárra, ahonnan két nappal később egy élelmiszer-szállítmányt kísérve tért vissza a fővárosba. Pesterzsébeten továbbra is nemzetőri feladatokat látott el. November 11-én a nemzetőrség vezetőivel Ausztriába menekült, ahonnan a hónap közepén önként visszatért. November 24-én őrizetbe vették, de december 4-én szabadlábra helyezték. Noha kitiltották Budapest területéről, továbbra is a fővárosban maradt. Megkereste néhány nemzetőrtársát, akikkel az ellenállás folytatására, netán a fegyveres harc újrakezdésére készült. Fegyvereket gyűjtöttek, röplapokkal támogatták a Nagy-budapesti Központi Munkástanács által december 11–12-re meghirdetett általános sztrájkot. December 14-én vették őrizetbe, miután egy ismerőse feljelentette.

Bartók János statáriális eljárásban történő elítélésével és kivégzésével a fegyveres harcosok és az ellenállást decemberben is folytatók megtörése lehetett a cél. Bartók kezdettől fogva részt vett a forradalomban: Pesterzsébeten szovjetellenes akciókban és a nemzetőrség tevékenységében, majd lakóhelyéről, Dunaföldvárról kísért élelmiszert a fővárosba. Feltehetően szerepet vállalt a november 4. utáni harcokban, egyidejűleg nemzetőrként a rend fenntartásában. November 11-én a pesterzsébeti nemzetőrség több vezetőjével Ausztriába menekült, ahol megpróbáltak támogatást szerezni a szovjetek ellen. Miután ez nem sikerült, visszatért Budapestre, ahol november 24-én őrizetbe vették. December 4-i szabadlábra helyezése után felvette a kapcsolatot nemzetőrtársaival, akikkel a Nagy-budapesti Központi Munkástanács által meghirdetett december 11–12-i általános sztrájkra felhívó röpcédulákat készített, és különböző helyeken talált fegyvereket rejtett el. Bartókot december 14-én, két pertársát január 11-én vették őrizetbe. Bartók ellen a forradalom alatti cselekményei miatt szervezkedés és gyilkosság címén indult vizsgálat, amely társai őrizetbe vételét követően vált fegyverrejtegetési üggyé. A statárium kihirdetése előtt elkövetett cselekményei csak mint a büntetés kiszabásánál nyomatékosan figyelembe vett súlyosító körülmények kerültek az ítéletbe. A bíróság súlyosító körülményként értékelte azt is, hogy vidéki lakos létére csatlakozott a főváros „ellenforradalmához”. Mivel a bizonyítékok rendelkezésre álltak, Bartókot két társával együtt rögtönítélő bíróság elé állították. Budapest Helyőrség Katonai Bírósága 1957. február 12-én mindhármukat bűnösnek mondta ki fegyver- és lőszerrejtegetés bűntettében. Bartókot halálra ítélték, társait tíz–tizenöt év börtönre. Bartókot a tanács egyetlen tagja sem javasolta kegyelemre, sőt, védője is elmulasztott kegyelmi kérvényt benyújtani, így még az ítélethozatal napján kivégezték.