Perek

Vádlottak: 1300 / 1734

1937. 08. 06. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: hegesztő

Bartók János statáriális eljárásban történő elítélésével és kivégzésével a fegyveres harcosok és az ellenállást decemberben is folytatók megtörése lehetett a cél. Bartók kezdettől fogva részt vett a forradalomban: Pesterzsébeten szovjetellenes akciókban és a nemzetőrség tevékenységében, majd lakóhelyéről, Dunaföldvárról kísért élelmiszert a fővárosba. Feltehetően szerepet vállalt a november 4. utáni harcokban, egyidejűleg nemzetőrként a rend fenntartásában. November 11-én a pesterzsébeti nemzetőrség több vezetőjével Ausztriába menekült, ahol megpróbáltak támogatást szerezni a szovjetek ellen. Miután ez nem sikerült, visszatért Budapestre, ahol november 24-én őrizetbe vették. December 4-i szabadlábra helyezése után felvette a kapcsolatot nemzetőrtársaival, akikkel a Nagy-budapesti Központi Munkástanács által meghirdetett december 11–12-i általános sztrájkra felhívó röpcédulákat készített, és különböző helyeken talált fegyvereket rejtett el. Bartókot december 14-én, két pertársát január 11-én vették őrizetbe. Bartók ellen a forradalom alatti cselekményei miatt szervezkedés és gyilkosság címén indult vizsgálat, amely társai őrizetbe vételét követően vált fegyverrejtegetési üggyé. A statárium kihirdetése előtt elkövetett cselekményei csak mint a büntetés kiszabásánál nyomatékosan figyelembe vett súlyosító körülmények kerültek az ítéletbe. A bíróság súlyosító körülményként értékelte azt is, hogy vidéki lakos létére csatlakozott a főváros „ellenforradalmához”. Mivel a bizonyítékok rendelkezésre álltak, Bartókot két társával együtt rögtönítélő bíróság elé állították. Budapest Helyőrség Katonai Bírósága 1957. február 12-én mindhármukat bűnösnek mondta ki fegyver- és lőszerrejtegetés bűntettében. Bartókot halálra ítélték, társait tíz–tizenöt év börtönre. Bartókot a tanács egyetlen tagja sem javasolta kegyelemre, sőt, védője is elmulasztott kegyelmi kérvényt benyújtani, így még az ítélethozatal napján kivégezték.