Perek

Perek: 22 / 275

1957. március 2-án a kerületi kapitányság nyomozói névtelen bejelentés alapján eredménytelen házkutatást tartottak idősebb Bencsik József Budapest VIII. kerületében, a Karácsony Sándor utca 26. szám alatt található lakásán. Március 6-án – egy újabb bejelentés után – visszatértek, és találtak két géppisztolyt négy tárral, valamint nagyobb mennyiségű lőszerrel, amelyet a Bencsik testvérek a felfeszített ablakdeszka alá rejtettek el. Az ott lakó Bencsik Jenőt azonnal, a november közepe óta apósánál, Rábaszentmiklóson lakó ifjabb Bencsik Józsefet még a nap folyamán őrizetbe vették. Az iratok szerint mindketten részt vettek a forradalomban: Bencsik József a Baross utca Kálvin téri torkolatánál segített a barikád építésében, illetve a lakóhelyén tagja lett a fegyveres házőrségnek. A vizsgálat során azzal is meggyanúsították, hogy október 30-án a házőrség tagjaként agyonlőtt egy részegen randalírozó ismeretlent, de a tárgyaláson nem nyert bizonyítást, hogy az illető belehalt volna a sebesülésébe. Mivel a statáriális eljárás megindításához szükséges bizonyítékok, az elrejtett fegyverek és lőszerek rendelkezésre álltak, a testvérek ügye a Budapesti Katonai Bíróság rögtönítélő tanácsa elé került. A Mundi János hadbíró őrnagy vezette tanács mindkettőjüket halálra ítélte. Annak ellenére, hogy Bencsik Jenő a megtorlás idején általánosan súlyosabban szankcionált cselekményeket követett el (november 4-ig tagja volt a Corvin közi nemzetőrségnek, a hónap közepén Ausztriába menekült, ahonnan december 19-én tért vissza), az ő halálos ítéletét az Elnöki Tanács 1957. április 3-án kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetésre enyhítette, bátyja ítéletét azonban nem. Bencsik Józsefet öt nappal később, a Gyűjtőfogház udvarán végezték ki.