Perek

Vádlottak: 131 / 1734

1932. 04. 05. Budapest — 1957. 04. 08. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: alkalmi munkás

Munkáscsaládban született Budapesten, apja géplakatos volt. A nyolc elemi elvégzése után apjával együtt kőművesek mellett dolgozott segédmunkásként, első állandó munkahelye a kőbányai Alumínium Hengermű volt. 1951-ben behívták katonának, de egészségi okokból még abban az évben leszerelték. 1953-ig különböző munkahelyeken segédmunkásként, azt követően gépkocsivezetőként dolgozott. Nős volt, házasságából egy gyermeke született. 1956. október 25-én a Rádió közelében, a Baross utca Kálvin térbe torkolló részén segített a barikád építésében, majd a lakóhelyén tagja lett a fegyveres házőrségnek. Az őrség tagjaként október 30-án igyekezett megakadályozni, hogy két ittas személy bemenjen a házba. Dulakodás közben egyiküket lábon lőtte. A sebesült a saját lábán távozott, miután a házban lakók bekötözték a sebét. November 9-én öccsével együtt a szüleik lakásán elrejtették a géppisztolyaikat az azokhoz tartozó tárral és lőszerrel együtt. Bencsik Jenő a hónap közepén Ausztriába menekült, ahonnan december 19-én visszatért, Bencsik József pedig családjával együtt apósához, Rábaszentmiklósra költözött. 1957. március 6-án ott vették őrizetbe.

1957. március 2-án a kerületi kapitányság nyomozói névtelen bejelentés alapján eredménytelen házkutatást tartottak idősebb Bencsik József Budapest VIII. kerületében, a Karácsony Sándor utca 26. szám alatt található lakásán. Március 6-án – egy újabb bejelentés után – visszatértek, és találtak két géppisztolyt négy tárral, valamint nagyobb mennyiségű lőszerrel, amelyet a Bencsik testvérek a felfeszített ablakdeszka alá rejtettek el. Az ott lakó Bencsik Jenőt azonnal, a november közepe óta apósánál, Rábaszentmiklóson lakó ifjabb Bencsik Józsefet még a nap folyamán őrizetbe vették. Az iratok szerint mindketten részt vettek a forradalomban: Bencsik József a Baross utca Kálvin téri torkolatánál segített a barikád építésében, illetve a lakóhelyén tagja lett a fegyveres házőrségnek. A vizsgálat során azzal is meggyanúsították, hogy október 30-án a házőrség tagjaként agyonlőtt egy részegen randalírozó ismeretlent, de a tárgyaláson nem nyert bizonyítást, hogy az illető belehalt volna a sebesülésébe. Mivel a statáriális eljárás megindításához szükséges bizonyítékok, az elrejtett fegyverek és lőszerek rendelkezésre álltak, a testvérek ügye a Budapesti Katonai Bíróság rögtönítélő tanácsa elé került. A Mundi János hadbíró őrnagy vezette tanács mindkettőjüket halálra ítélte. Annak ellenére, hogy Bencsik Jenő a megtorlás idején általánosan súlyosabban szankcionált cselekményeket követett el (november 4-ig tagja volt a Corvin közi nemzetőrségnek, a hónap közepén Ausztriába menekült, ahonnan december 19-én tért vissza), az ő halálos ítéletét az Elnöki Tanács 1957. április 3-án kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetésre enyhítette, bátyja ítéletét azonban nem. Bencsik Józsefet öt nappal később, a Gyűjtőfogház udvarán végezték ki.