Foglalkozása a peres iratok szerint: gépkocsivezető

Kispolgári családban született. Szülei kiskorában elváltak, nevelőapja, aki tisztviselő volt, a saját nevére vette. 1927-ben települtek át a trianoni Magyarországra. Négy gimnáziumi osztály elvégzése után műszerésznek tanult, szakmájában 1943-ban szabadult fel. 1944 őszén bevonult katonának, de harcokban nem vett részt. 1945. januárban szovjet hadifogságba esett, de hamar hazajöhetett. A Budavidéki Villamossági Vállalatnál, majd a Szentendrei Papírgyárban kezdett dolgozni. 1945-ben verekedésért pénzbírságra, 1947-ben magánlaksértésért 3 hónap fogházra ítélték. 1949 januárja és szeptembere között embercsempészet miatt internálták. Szabadulása után előbb a BESZKÁRT-nál, majd a 1950-től Hídépítő Vállalatnál volt építésvezető. 1953-tól több helyen dolgozott műszaki vezetőként, illetve előadóként. 1954-től gépkocsivezető volt, a forradalom előtt és alatt a II. számú Épületfuvarozási Vállalatnál. Kétszer nősült, gyereke nem született. Második feleségétől már a forradalom előtt külön költözött. 1956. október 23-án vidéken dolgozott, délután érkezett vissza teherautójával. Jelen volt a Kossuth téren, majd kocsijával lőszert vitt a Rádióhoz. Járt a Sztálin téren is, majd Kispestről fuvarozott fegyvereket. 27-én beválasztották munkahelyén a munkástanácsba, másnap ő szervezte meg a munkástanács fennhatósága alatt, de a kerületi rendőrséggel együttműködve a vállalat fegyveres nemzetőrségét. Később összekötőként a II. kerületi tanácshoz delegálták, így került kapcsolatba a II. kerületi forradalmi bizottmánnyal és a Széna téri felkelőkkel. November 2-án került a Fő utcai katonai ügyészségre települt csoporthoz, amelyet Butkovszky Emánuel vezetett. Fegyverek után kutatva járt államvédelmiseknél, egy őrizetben lévő államvédelmi tisztet átkísért a Corvin közbe, majd visszavitte a Fő utcába. A vádak szerint hajtóvadászatot indított munkahelye főmérnöke ellen, akit azonban semmilyen bántódás nem ért. Egy tanúvallomás szerint részt vett nagy mennyiségű lánggránátnak a Fő utcába szállításában. Erről a vallomásról a bíróság is megállapította, hogy kétes értékű, ennek ellenére igaznak fogadta el. November 4-én hazament. Miután márciusban munkatársai értesítették, hogy érdeklődik utána a rendőrség, egy ideig vidéken bujkált, majd megpróbált Ausztriába menekülni, de 1957. április 25-én elfogták.