Foglalkozása a peres iratok szerint: bányász

A szüleit nem ismerte. Eleinte gyermekmenhelyeken nevelkedett, majd egy szobafestő vette magához. Hét általános iskolai osztály elvégzése után 1949-ben gyakornok lett a Veszprémi Könyvterjesztő Vállalatnál. Egy nyolc hónapos tanfolyam elvégzésével segédi képesítést szerzett, és instruktori beosztásba került. Hamarosan azonban pályát váltott, és kombájnvezetőként helyezkedett el egy állami gazdaságban. 1954-ben egy bányászalakulathoz vonult be sorkatonai szolgálatra. 1955 júliusában áthelyezték Várpalotára, majd 1956 áprilisában őrvezetővé léptették elő. Mivel felesége és két gyermeke a városban lakott, az éjszakákat otthon tölthette. 1956. október 26-án tüntetés zajlott a városban. Berta és néhány bajtársa jelen volt a szovjet emlékmű ledöntésénél, ott voltak a pártház és a rendőrség elfoglalásánál. A felkelők barikáddal lezárták a Hajmáskért Székesfehérvárral összekötő főutat, hogy megpróbálják megakadályozni a szovjet csapatok áthaladását. Két, Hajmáskér felől Székesfehérvár felé tartó szovjet teherautó megpróbált átmenni, mire a felkelők tüzet nyitottak rájuk. Szovjet adatok szerint tizenhárom szovjet katona vesztette életét, vidéken ez az összecsapás követelte a megszállók részéről a legtöbb halálos áldozatot. Éjszaka a barikádot őrző felkelők további szovjet gépkocsikat állítottak meg, de akkor már fegyverhasználat nélkül. A peres iratok szerint Berta részt vett a pártház és a rendőrség elfoglalásában, utóbbi helyen szerzett egy golyószórót, és azzal lőtte a megállított szovjet tehergépkocsikat. Ez adta a gyilkossági vád alapját. Október 28-án csatlakozott a nemzetőrséghez. Csoportjával részt vettek államvédelmisek és börtönőrök elfogásában, egyes helyi pártvezetőket felelősségre vonással fenyegettek. November 4-én a szovjet csapatok elől a város környéki erdőkbe húzódtak, onnan csak november 21-én tértek vissza. Bertát 1957. február 14-én helyezték előzetes letartóztatásba. Az eljárás során végig tagadta, hogy részt vett volna az összecsapásokban.