Foglalkozása a peres iratok szerint: hengerszerelő

Ózdon született, értelmiségi családban. Apja tanító, mostohaapja iskolaigazgató volt. A jászberényi gimnáziumban érettségizett, majd az Állatorvosi Főiskolán tanult tovább, de 1954-ben kizárták, így csak állategészségügyi felcser lett. Kizárása után villanyhegesztőnek tanult, őrizetbe vétele előtt hengerszerelőként dolgozott a pomázi posztógyárban. 1956. október 24-én tagja lett a gyárőrségnek. Pomázon beválasztották a nemzeti bizottságba, és kinevezték az általa megszervezett nemzetőrség parancsnokának. A községben semmiféle erőszakos cselekmény nem történt, amiben nagy szerepe volt Bónának és később vele együtt elítélt társainak. A Pomáz melletti ütegállást külön őriztette, onnan nem kerültek ki fegyverek. Emellett társaival együtt megakadályozta, hogy idegenek fellépjenek a községben lakó zsidó származású belügyes házaspárral szemben. November 4-én ismeretlenek egy tiszt vezetésével nagy mennyiségű fegyvert és lőszert pakoltak le a község határában egy katonai tehergépkocsiról. November 4. után összegyűjtötték a községből a fegyvereket, és azokat a hónap közepén átadták a járási rendőrségnek. A nemzetőrséget november 19-én fegyverezte le egy szovjet–karhatalmi vegyes alakulat, de a Majdánpolje hegyen polgárőrségként még egy hónapon keresztül ők őrizték az ütegállást. A november 4-én a község határában lepakolt fegyverzetet előbb a tanácsházára, később a sportotthonba vitték, majd Bóna javaslatára december 9–10 körül egy éjjel onnan szállították a Majdánpolje hegyre, ahol elásták. Bónát 1957. január 5-én vették őrizetbe, miután lakásán egy pisztolyt és lőszereket találtak. Az elásott fegyvereket január 23-án találták meg a rendőrök, pedig azokról már 7-én értesítették őket. A két ügyet úgy kapcsolták össze, hogy az utóbbi időpontban Bóna már őrizetben volt.