Foglalkozása a peres iratok szerint: segédmunkás

Gazdálkodó családban született. Apjának tizenkét, anyjának tizenhárom hold földje volt. 1942-ig polgári iskolában tanult, majd átjelentkezett egy budapesti kereskedelmi iskolába, ott tett érettségit 1946-ban. Még abban az évben felvették a jogi egyetemre. Három évet végzett el, amikor családját kuláklistára tették, őt pedig származása miatt kizárták. Csak segédmunkásként tudott elhelyezkedni a Mezőgazdasági Gépértékesítő Vállalatnál. 1953-tól könyvelőként dolgozott a Kőbányai Sörgyárban. 1955-ben megnősült, egy gyermeke született, aki a pere idején huszonkét hónapos volt. Nagykátán 1956. október 26-án zajlott az első tüntetés, amely során ledöntötték a szovjet emlékművet, feldúlták a pártbizottság és a járásbíróság épületét, majd a járásbírósági börtönből kiszabadították a rabokat. A rendet Ceglédről és Budapestről érkezett katonák könnyfakasztó gránátokkal állították helyre, személyi sérülés nem történt. Másnap folytatódtak a megmozdulások, a tüntetők megverték a járási volt tanács személyzetisét, de miután aznap délután megalakult az ideiglenes nemzeti bizottság, végleg helyreállt a rend. Október 30-án megalakították a nemzetőrséget, másnap megválasztották a járási nemzeti bizottságot. Czakó tagja lett mindhárom szervezetnek. (A járási nemzeti bizottság megválasztásakor – másokkal együtt – ő kapta a legtöbb szavazatot.) November 5-én Györe László járási téesz-szervező – erősen italos állapotban – megjelent a nemzetőrség parancsnokságán, és egyes források szerint a nemzetőröket vádolta, amiért leégett a helyi téesz szénája, más források szerint közölte, hogy megalakult a Kádár-kormány, és már nincs szükség nemzetőrségre. A vita tettlegességig fajult. A nemzetőrök kidobták Györét a parancsnokságról, ő pedig fenyegetőzések közepette hazament. A nemzetőrparancsnok utánaküldte Czakót és Laukót, azzal az utasítással, hogy fegyverezzék le. Miután Györe nem engedte be őket, Laukó erősítésért indult, Czakó a házat figyelte. Györe kisvártatva egy kézigránáttal indult vissza a nemzetőrségre – más források szerint a szovjet parancsnokságra – feljelentést tenni. Útközben találkozott a visszatérő Laukóval. Fenyegetőleg lépett fel, dulakodni kezdett, a nála lévő kézigránáttal megütötte Laukót (ezt aznap felvett orvosi látlelet igazolta). A nemzetőrök a fegyverüket használták, hogy elhárítsák a támadást. Czakó egy rövid sorozatot lőtt, mivel műszaki hibás géppisztolyával egyes lövést nem lehetett leadni. Györét legalább két lövés érte, ebből az egyik halálosnak bizonyult (az első, a combot a térd fölött eltaláló lövés önmagában feltehetően nem lett volna az). Az esettől Czakó sokkot kapott, csak november 8-án került kihallgatható állapotba. 1957. február 27-én adtak ki ellene elfogatóparancsot, de mivel 1957 elején Budapestre, Békásmegyerre költözött, és az Óbudai Hajógyárban helyezkedett el, csak 1958. március 12-én tudták elfogni. Laukó ellen nem indult eljárás, ő 1957. június 23-án belefulladt a nagykátai strand medencéjébe.