Foglalkozása a peres iratok szerint: szállítómunkás

Apja a MÁV-nál volt fűtő. Az elemi után két polgári iskolai osztályt végzett el, amikor tizenkét évesen munkába kellett állnia, különböző helyeken volt segédmunkás. Közben 1948-ban lopás, sikkasztás és közveszélyes munkakerülés vádjával hat hónapra ítélték, büntetését teljes egészében kitöltötte. 1952 és 1954 között sorkatonai szolgálatot teljesített, leszerelése után 1955. szeptemberig a TÜSPED-nél és a Tatabányai Szénbányászati Trösztnél dolgozott. Ekkor továbbszolgálatra jelentkezett, 1956. júliusban szakaszvezetőként szerelt le. 1950-ig bokszolt, korosztályában Budapest-bajnokságot nyert. Kétszer nősült, első házassága 1953-ig tartott. Abból egy, 1955-ben kötött második házasságából két gyereke született. A forradalom idején az Újpesti Vegyipari és Festék Vállalatnál dolgozott szállítómunkásként. A forradalom első időszakában távol maradt az eseményektől. November 2-án az üzemi munkástanács megválasztásán felszólalt a párttitkár ellen, mert az csürhének nevezte a felkelőket. November 4-én Nagy Imre beszéde és a második szovjet támadás hatására jelentkezett nemzetőrnek a XIII. kerületi rendőrkapitányságon Bogdán József rendőr őrnagynál. Egy golyószórót kapott, majd egy honvéd főhadnagy a Róbert Károly körúti Mátyás laktanyába vitte csoportját, ahol egy géppuskát kaptak. A Váci út és a Rákos patak kereszteződésénél foglaltak tüzelőállást, és miután a főhadnagy elhagyta a csoportot, annak ő lett a vezetője. Megszervezte a védelmet, lőszert és élelmet szerzett, a parancsnokságot a Váci út 109. alatti házba helyezte. Onnan több lakó, köztük a vele együtt halálra ítélt Viskovics János (aki később a patak hídőrségét irányította) ekkor csatlakozott a csoporthoz. Többször tüzet nyitottak az áthaladó szovjet járművekre, de csak könnyű fegyverzetük volt, így komoly eredményt nem tudtak elérni. November 4-én este részt vett a kerületi nemzetőr egységek parancsnokainak a József Attila Művelődési Házban tartott megbeszélésén, ahol megpróbálták összehangolni tevékenységüket. Mire visszatért csoportjához, Viskovicsék elfogtak egy gyanús viselkedése miatt kémnek vélt férfit, akinél semmilyen irat nem volt, csak egy imakönyv és egy különös jelekkel ellátott térkép. Kihallgatták, majd egy félreeső helyre kísérték, és agyonlőtték. Az áldozatról később kiderült, hogy elmebeteg volt, aki véletlenül került a helyszínre. November 5-én a csoport erős támadást kapott, és délután, miután belövés érte a parancsnokságot, szétszéledtek. Csizmadi Újpestre ment, és a bázisul a ládagyárat használó fegyveresekhez csatlakozott. Megakadályozta, hogy társai fegyveresen lépjenek fel államvédelmisekkel és pártfunkcionáriusokkal szemben. A csoport november 8-án adta fel a kilátástalan harcot. A forradalom után 1956 decemberében a váci Forte gyárban kapott állást, majd dolgozott a Pomázi Földműves-szövetkezetnél és a Zöldértnél. 1957 augusztusában a szentendrei Belspednél helyezkedett el. Amikor ősszel megtudta, hogy keresi a rendőrség, megpróbált elrejtőzni, Vác környékén bujkált. 1957. október 27-én vették őrizetbe.