Perek

Perek: 46 / 275

A per középpontjában Biksza Miklós dabasi járási párttitkár 1956. december 10-én, Gyónon történt meggyilkolása állt. Biksza november 4. után az „ellenforradalom” legmagasabb rangú áldozata volt, ezért az átlagosnál is erélyesebben torolták meg a halálát: négy embert végeztek ki miatta. Biksza december 10-én azért ment Gyónra, hogy átalakítsa a november 4. után tovább működő forradalmi tanácsot. A tanácsházán tartott megbeszélés idején tüntetők gyűltek az épület elé, akik a „muszkavezető” Biksza felelősségre vonását követelték. Az egyre fenyegetőbb helyzet elől a párttitkár menekülni próbált, de üldözői utolérték és megölték, a tőle elvett pisztollyal egy Kövecses Ferenc nevű egyetemista lőtte agyon. Mivel Kövecses Nyugatra menekült, őt nem tudták felelősségre vonni, helyette olyanokat ítéltek el, akik azonosítható módon vettek részt a párttitkár üldözésében vagy bántalmazásában. Elsőként Balla Pált, akit már a gyilkosság napján őrizetbe vett a honvéd karhatalom. aztán Harmincz Istvánt és Lakos Jánost, legvégül, 1957. augusztusban a nemzeti bizottság vezetőjét, D. Szabó Károlyt. Kövecses Ferencet 1959-ben távollétében ítélték halálra. D. Szabó Károlyt 1957. augusztus 17-én helyezték előzetes letartóztatásba. Népi demokratikus államrend elleni szervezkedés és gyilkosságban való részvétel gyanújával indítottak ellene nyomozást. Nemcsak a december 10-i eseményeket, hanem azt is a terhére rótták, hogy a forradalom alatti ő vezette a községet. Egy együttműködésre kényszerített ismerőse közreműködésével fogták el (az asszony férjét a Balla Pál és társai perben ítélték el). D. Szabó mindvégig tagadta, hogy ő szervezte volna a december 10-i tüntetést, ahogy azt is, hogy Biksza ellen uszította volna a tömeget. Ellenkezőleg, több egybehangzó tanúvallomás szerint igyekezett nyugtatni a tanácsháza elé gyűlteket. A bíróság azonban a vádiratban foglalt történetet foglalta a tényállásba. A Pest Megyei Bíróság népbírósági tanácsa 1958. június 28-án népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezet vezetése vádjával életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte. Két társa négy-négy év börtönt kapott, a Nyugatra menekült Kövecses Ferencet távollétében halálra ítélték. D. Szabó ítéletét a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa 1959. január 12-én halálbüntetésre súlyosbította. Két nappal később végezték ki.