Perek

Vádlottak: 1387 / 1734

1897. 11. 17. Zaguzsén — 1957. 01. 19. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: gépkocsivezető

Erdélyben, értelmiségi családban született, apja tanító volt. Két polgári iskolai osztály elvégzése után géplakatosnak tanult, 1913-ban szabadult fel. Végigharcolta a világháborút, majd 1919-ben századparancsnok lett a Vörös Hadseregben. A Tanácsköztársaság bukása után Bulgáriába menekült, onnan 1922-ben visszatért Romániába, ahol vasutasként helyezkedett el. Megnősült, házasságából két gyermeke született, de felesége hamarosan meghalt. Az első bécsi döntés után Magyarországra költözött. 1945-ben belépett a kommunista pártba, de 1949-ben elvesztette tagságát, miután Jugoszlávián keresztül Olaszországba próbált szökni. Jugoszláviában elfogták, és kiadták Magyarországnak, ahol háromhavi börtönre ítélték. 1953-ban őrizetbe vette az ÁVH: azzal gyanúsították, hogy 1949-ben adatokat szolgáltatott Magyarországról a jugoszláv elhárításnak, de kilenchavi fogság után megszüntették az ellene indított eljárást. 1945-ben újra megnősült, és a nevére vette feleségének előző házasságából született lányát. Magyarországon különböző munkahelyeken, de mindig gépkocsivezetőként dolgozott, 1956-ban a Zöldség- és Gyümölcsszállítási Vállalatnál. 1956. október 23-án vidéken volt, 25-én ért vissza Budapestre. Másnap csatlakozott a Széna téri fegyveresekhez. Október 27-én fegyverletételi tárgyalások kezdődtek a Bem laktanya és a Petőfi Katonai Akadémia képviselőivel, ezek során és révén lett Szabó bácsi a fegyveresek parancsnoka. Az egyeztetések nem vezettek eredményre, október 28-án reggel pedig egy szovjet–magyar támadás szétszórta a felkelőket. Szabó bácsi október 29-én részt vett a II. kerületi tanácsházán tartott gyűlésen, ahol Dudás József a budai fegyveres erők parancsnokává nevezte ki, de Szabó csak a Széna tériek parancsnokának tekintette magát. A felkelők a gyűlés után visszatértek a Széna térre, ahol első parancsnokságuk a földalatti építkezéshez felhúzott épület volt. Hosszas tárgyalások után elfogadták a nemzetőr-főparancsnokság vezetését, a Bem laktanya katonáival együtt járőröztek. Október 31-én megszállták a kormányőrség Maros utcai laktanyáját, itt állították fel nemzetőregységük parancsnokságát. Elsősorban a rend fenntartásában vállaltak szerepet, de nagy számban vettek őrizetbe a felhívásra nem jelentkező államvédelmi tiszteket, illetve védőőrizetbe sorozott karhatalmistákat, valamint elfogták Marosán Györgyöt is. November 4-én elszánt harcot vívtak a szovjet csapatokkal, majd amikor már nem tudták tartani magukat, visszavonultak a pesthidegkúti szakszervezeti üdülőbe. Szabó bácsi november 7-én Király Béla hívására találkozott és beszélt a nemzetőrség parancsnokával. Másnap Solymár felé menekültek tovább, ahol összetűzésbe keveredtek egy kisebb szovjet egységgel. A csoport maradéka november 10-én letette a fegyvert, és visszatértek Budapestre. Szabót november 19-én szovjet belügyesek vették őrizetbe, és még aznap megindították ellene a nyomozást. Az iratok szerint 1957. január 19-án, a Kozma utcai börtönben végezték ki, ahova előző nap szállították át a politikai rendőrség Gyorskocsi utcai börtönéből.

A per középpontjában a legnagyobbak közé sorolt fegyveres felkelő egységek, a Szabad Nép-székházbeli csoport és a Széna téri fegyveresek vezetőinek tevékenysége állt. Dudás József és Szabó János közös perbe vonását leginkább az indokolta, hogy a szervek, elsősorban közvetlen szovjet nyomásra, mielőbb elrettentő ítéleteket akartak hozni az ellenforradalom néhány széles körben ismert vezetője ellen. Dudás és Szabó bácsi között október végén, a Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány megalakításakor volt tényleges kapcsolat, a későbbiekben már csak az rokonította őket, hogy mindketten bizalmatlan fenntartással kezelték a nemzetőrség főparancsnokságát, és vonakodtak annak feltétel nélkül alárendelni magukat. Nem ötvenhatos (vagy korábbi) cselekményeik, hanem nagyon korai perük az oka, hogy mindkettejükkel szemben nagyobb hangsúlyt kaptak a klasszikus ellenségtoposzok, mint a később eljárás alá vontak esetében, és maradt rajta az antifasiszta ellenállásban részt vett Dudáson a fasiszta, a tizenkilences vöröskatona Szabó bácsin pedig a horthysta jelző. Dudás ellen kezdettől az volt az egyik fő vádpont, hogy fegyveres felkelő csoportokat szervezett és vezetett, noha személyesen sem az októberi, sem a novemberi harcokban nem vett részt. A Széna téri fegyveresekkel nem állt kapcsolatban, a Szabad Nép-székházbeliek pedig lényegében függetlenek voltak tőle, ráadásul novemberben egyre bizalmatlanabbak és ellenségesebbek lettek vele szemben. Az 1956. november 21-én megindított nyomozást Szabó János ügyében december 29-én, Dudás esetében 30-án zárták le, a vizsgálatot kezdetben biztosan, de feltehetően végig szovjet belügyesek végezték. Szénási Géza legfőbb ügyész már december 29-én aláírta a vizsgálati osztályon készült vádiratot (amikor Dudás ügyében még le sem zárult a vizsgálat). Mindkét terhelt ellen államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése miatt emelt vádat, a vádiratot pedig a „Katonai Bíróságnak” nyújtotta be (ilyen elnevezésű bíróság nem létezett) azon a címen, hogy a cselekmény közvetlenül sérti a honvédelem érdekét. A pert a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma tárgyalta, a fellebbezés lehetősége nélkül. December 30-án (aznap, amikor Dudás ügyében lezárták a nyomozást) a bíróság megtartotta az előkészítő ülést, amelyen elfogadta a vádiratot, és (dátum nélkül) kitűzte az első tárgyalást. A vádlottak nem vettek részt az előkészítő tárgyaláson, de még aznap ismertették velük az arról felvett jegyzőkönyvet. Akkor terjeszthették elő kérelmüket védő kirendelésére. Az 1957. január 8–14-ig tartó zárt tárgyalást a Budapesti Katonai Bíróság épületében tartották. Dudás tiltakozott a tárgyalás zártnak nyilvánítása ellen, kérte, hogy legalább ügyészi kihallgatását ismételjék meg magyar nyelven, ezért indítványt terjesztett elő a tárgyalás elnapolására, amihez Szabó János védője is csatlakozott. Indítványukat elutasították. A bizonyítási eljárás végén mindkét védő védence felmentését kérte. A tanács Dudás Józsefet szótöbbséggel, Szabó Jánost egyhangúlag nem ajánlotta kegyelemre. Az ítélet-végrehajtásra meg nem erősített hírek szerint nem került sor: a vádlottakat a cellájukban agyonverték.