Perek

Vádlottak: 991 / 1076

1929. 10. 10. Horgos

Foglalkozása a peres iratok szerint: hajtó

Erős István ügyében 1957. március 9-én rendelt el nyomozást a politikai rendőrség vizsgálati osztálya. Mayer Antal május elején történt bekapcsolásáig ő volt az ügy elsőrendű gyanúsítottja. Az ügy középpontjában Tóth Ferenc államvédelmi százados 1956. október 31-i meggyilkolása állt. Erős az első kihallgatásain tagadta, hogy része lett volna a százados megölésében. A vizsgálat első szakaszában annak elismerésére szorították rá, hogy a Nagykörút és az Aradi utca sarkán részt vett az akasztásban. A második szakaszban már azzal is gyanúsították, hogy az Eötvös utcában követelte Tóth százados kiadását, akit utána az első között bántalmazott, és bicskával többször megszúrt. Ezt a vádat mindvégig tagadta. A rendőrség 1957. június közepén zárta le a vizsgálatot, és az ügyet vádemelési javaslattal átadta az ügyészségnek. Az ügyészség azonban július elején a vizsgálatot vezető „Bruzsa Gábor rendőrnyomozó főhadnagy elvtárs beszámolója értelmében pótnyomozás foganatosítása céljából” visszaadta az ügyet a vizsgálati osztálynak. A pótnyomozás lefolytatását követően augusztus elejére elkészült a vádirat, majd a fővárosi bíróság népbírósági tanácsa a következő hónapban megkezdte a per tárgyalását. Fekete László tanácsa az ötödik tárgyalási napon elkülönítette Erős István, valamint a harmad- és negyedrendű vádlottak ügyét, és újabb pótnyomozást rendelt el, mivel cselekményüket nem látta elegendően feltártnak és bizonyítottnak. Az újrakezdett eljárásban a fővárosi bíróság ugyancsak Fekete László vezette népbírósági tanácsa államrend elleni mozgalom, gyilkosság és lopás címén 1958. február 5-én életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte Erőst, noha a pótnyomozás során felkutatott tanúk semmit nem tettek hozzá az ellene emelt vádak bizonyításához. Az ítélet ellen csak a vádlott és védője fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa az első fokon hozott tényállás és minősítés változatlanul hagyása mellett büntetését halálbüntetésre súlyosította. Kegyelemre nem ajánlották, így az ítélethirdetést követő harmadik napon kivégezték.