Perek

Vádlottak: 168 / 1075

1939. 07. 28. Debrecen

Foglalkozása a peres iratok szerint: betanított munkás

Az eljárás központjában a Köztársaság téri események, a fegyveres harc, de elsősorban az azt közvetlenül követő atrocitások álltak, a vádlottak egyéb cselekményeinek feltárására kevéssé törekedtek a szervek. A pert hat különböző ügyből rakták össze, a vádlottak legfeljebb egy-egy társukat ismerték. Első fokon két fiatalkorú vádlottat is halálra ítéltek, ezt a másodfokon eljáró népbírósági tanács – a tárgyaláson részt vevő ügyész indítványára – mérsékelte, egyikükét életfogytiglani, a másikét tíz év börtönbüntetésre. A vádlottak közül hárman súlyos fogyatékkal élők voltak, egyiküknek gyerekkorától béna volt az egyik keze, két másiknak a harcokban szerzett sebesülése miatt kellett amputálni az egyik lábát. Közülük kettőt halálra ítéltek, és kivégezték őket. A fő vádról, a foglyoknak a Köztársaság téri fegyveres harcot követő meggyilkolásáról a bíróságon egyik vádlott sem tett beismerő vallomást, Fáncsik György egyenesen azt próbálta bizonyítani, hogy nem az elfogottak legyilkolásában, hanem többük életének a megmentésében vett részt. Az ellene folytatott nyomozás során nem merült fel, hogy ott lett volna a Köztársaság téren, azt ügyészi kihallgatásán, saját védelmére maga hozta elő. Az ítélet a perbe vontaknak a politikai rendőrség vizsgálati osztályán kikényszerített beismerő vallomásán, valamint zömében olyan tanúk vallomásán alapult, akik sértettek (az ostromot túlélő védők) vagy a vádlottak haragosai voltak, illetve maguk is halálos ítélettel fenyegetett eljárás alatt álltak, vagy már kiszabott börtönbüntetésüket töltötték. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa egyhangú döntéssel egyik vádlottat sem ajánlotta kegyelemre.