Foglalkozása a peres iratok szerint: kisiparos

Az elemi iskola után először szabónak, majd vasesztergályosnak tanult. Tizenhét éves volt, amikor elvesztette az apját, ettől kezdve legidősebb testvérként ő tartotta el a családot. 1943-ban behívták katonának, a következő évben szovjet hadifogságba esett. 1945 őszén tért haza Romániába, majd 1946-ban áttelepült Magyarországra. Raktárosként, majd vasesztergályosként dolgozott. 1946-ban jelentkezett az MKP-ba, de nem vették fel, csak a tagjelöltségig jutott. Budakeszin már 1956. október 23-án éjjel két halálos áldozatot követelt a forradalom. Ez is közrejátszhatott abban, hogy a községben október 26-án elhatározták a fegyverek begyűjtését, hogy elejét vegyék az esetleges leszámolásoknak. Ezzel a céllal érkezett egy nagyobb csoport Sziklai Sándor ezredesnek, a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum parancsnokának a házához. Az ezt követő eseményeket egészen másként rekonstruálta a megtorlás pere és a rendszerváltozás utáni kutatás. A per szerint a felfegyverzett „ellenforradalmárok” eleve fenyegetően követeltek fegyvert Sziklaitól, majd betörtek a házába. Ekkor önvédelemből lőtt, és eltalálta az egyik támadóját, Márity Lászlót, aki 1957. március 4-én belehalt sebesülésébe. A tömegből ezt követően valaki kézigránátot dobott a házba, amely súlyosan megsebesítette Sziklait. A vele egy házban élő apósa, a Hazafias Népfront községi elnöke, Kiss Lajos a támadástól megrémülve veje pisztolyával agyonlőtte magát. A súlyosan sebesült Sziklait az emberek kihúzták a háza elé, és agyonverték. A történészi rekonstrukció szerint valamilyen okból családi tragédia történt éppen akkor, amikor a fegyvereket összeszedő csoport Sziklai házához ért. Sziklai baltával agyonverte az apósát, majd öngyilkos lett. A haldokló ezredesre pedig nem is annyira funkcionáriusi mivoltában haragudtak, hanem azért, mert lelőtte az egyik társukat. Bokort 1957. május 11-én vették őrizetbe. A kép forrása: Budapest Főváros Levéltára