| Fejes Tibort 1957. április 30-án helyezték közbiztonsági őrizetbe (internálták), de erről csak május 29-én készült határozat. (Az elvárt törvényesség jegyében április 30-ra datálva az előzetes letartóztatásról is gyártottak egy papírt, amelyet Fejessel is aláírattak.) Ekkor még csak azzal gyanúsították, hogy októberben részt vett a VIII. kerületi harcokban, illetve decemberben a Nagy-budapesti Központi Munkástanács által meghirdetett negyvennyolc órás sztrájk mellett agitált. A nyílt nyomozást megelőző operatív szak iratai híján általában nehéz feltárni, hogy egy-egy majdani elítélt hogyan került a politikai rendőrség látókörébe. Ennek Fejes esetében azonban maradt nyoma: szerepelt egy forradalom idején készült fotón, amely bekerült az Így történt című propagandafilmbe. A filmet megnéző munkatársai közül valaki felismerte, és feljelentette. Az arccal és névvel rendelkező „ellenforradalmárról” pedig nem volt nehéz az internálásához elegendő bizonyítékokat beszerezni. 1958. március 10-én a tököli internálótáborban helyezték (ismét) előzetes letartóztatásba. Akkor már azzal is gyanúsították, hogy 1956. október 30-án agyonlőtte Balassa János államvédelmi főhadnagyot. A per leginkább abba a csoportba tartozott, amelynek irányelve szerint legalább annyi „ellenforradalmárt” kellett kivégezni, ahány áldozatot a történések a munkáshatalomtól követeltek, de Fejes halálos ítéletében része volt annak is, hogy bekapcsolódott a fegyveres harcba.
Már a valóságosnak tekinthető előzetes letartóztatásba vétel előtt, legkésőbb 1957. május 27-én megkezdődött Fejes ügyének vizsgálati szakasza, e napról maradt fenn az első, vele készült gyanúsítotti jegyzőkönyv. A legfőbb vád ellene Balassa János államvédelmi főhadnagy október 30-i meggyilkolása volt. Ennek bizonyítására koncentrált az egész eljárás, Fejes többi cselekménye csak ehhez képezett kevéssé megrajzolt hátteret. Fejes tagadta, hogy ő követte volna el a gyilkosságot. Vallomásával egybehangzóan többen állították, hogy csak a lövések után ért a tetthelyre. Az ítéletben is az szerepel, hogy a megölt tiszt közvetlen közelében volt, majd elsőként lépett a holttesthez. Itt is készült róla egy fénykép, amelyet a bíróság azzal az okfejtéssel tekintett bizonyítéknak, hogy „a nyugati imperialisták kétségen kívül azokat fényképezték le, akik valamely ellenforradalmi bűncselekményt elkövettek”. Az ítélet megállapította, hogy Balassa főhadnagyot többen lőtték le, de az elkövetők közül csak Fejest sikerült azonosítani. Súlyosító körülménynek tekintették, hogy október 26-tól a legveszélyesebb „ellenforradalmi” csoporthoz, a Corvin köziekhez tartozott.
A Budapesti Fővárosi Bíróság Népbírósági Tanácsa 1959. január 22-én népköztársaság [sic!] megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel, gyilkosság, társadalmi tulajdon sérelmére bűnszövetkezetben elkövetett lopás és magánszemély sérelmére közveszély helyszínén elkövetett lopás vádjával halálra ítélte. A lopási vádak alapja az volt, hogy társaival együtt feltört egy közértet, és az élelmet kiosztották a felkelők között, illetve vallomást tett arról, hogy egy ismeretlen halottól elvette óráját. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1959. április 7-én elutasította a fellebbezését. Két nappal később, a Kozma utcai börtön udvarán végezték ki. |