Perek

Vádlottak: 374 / 1734

1934. 03. 05. Budapest — 1959. 04. 09. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: lakatos

Munkáscsaládban született. Apja a Mélyfúró Vállalat segédmunkása volt. Miután szülei kiskorában elváltak, anyja menhelyre adta. Egy földműves vette magához, akitől többször megszökött. 1941-ben Kolozsvárra került, ott végezte el az elemi iskola öt osztályát majd 1953-ig Temesváron lakatosnak és hegesztőnek tanult a gyermekvédő intézet tanműhelyében. Miután felszabadult, 1955 végéig Resicán lakatosként dolgozott, majd, mint magyar állampolgár, kérvényezte hazatelepülését. 1956. januárban a magyar követség segítségével repatriált. Apjához költözött Budapestre és előbb az Óbudai Hajógyárban, majd a VI. Kerületi Vegyesipari Javító Vállalatnál kapott dolgozott. 1956. október 24-én részt vett a jugoszláv és az amerikai nagykövetség, majd a Vörös Csillag Nyomda előtti tüntetésen. A peres iratok szerint tagja volt annak a csoportnak, amelyik október 26-án megtámadta a Tolnai Lajos utcai rendőrséget, és kiszabadította az ott őrzött foglyokat. Ekkor tett szert később legendássá vált keménykalapjára, az alapján azonosították. Részt vett a VIII. kerületi, Víg utcai rendőrkapitányság elfoglalásában, majd csatlakozott a Corvin köziekhez. Másokkal együtt felnyitott egy közértet, és az élelmet kiosztotta a felkelők között. Még októberben szert tett egy AK-47-es gépkarabélyra, amiből a magyar hadseregnek nem, és ekkor még a szovjeteknek is alig volt, amellyel több fényképen látható. Október 28. után a forgalom irányításában, járőrözésben vett részt. 30-án másokkal együtt a Rákóczi téren igazoltatott. Társai elfogták a páncélos egyenruhában lévő Balassa János államvédelmi főhadnagyot, akinél fegyvert találtak. A vádak szerint Fejes társaihoz lépett, majd agyonlőtték a tisztet. Emiatt ítélték el gyilkosság címén, noha a tanúvallomások ellentmondásosak. Október 31-én csatlakozott a VI. kerületi nemzetőrséghez, egy vöröskeresztes raktár őrzése volt a feladata. Az iratok alapján valószínű, hogy november 4-én a Corvin köziekkel együtt vett részt a szovjetek elleni harcban, de legkésőbb másnap reggel letette a fegyvert. 1957. április 30-án helyezték közbiztonsági őrizetbe.

Fejes Tibort 1957. április 30-án helyezték közbiztonsági őrizetbe (internálták), de erről csak május 29-én készült határozat. (Az elvárt törvényesség jegyében április 30-ra datálva az előzetes letartóztatásról is gyártottak egy papírt, amelyet Fejessel is aláírattak.) Ekkor még csak azzal gyanúsították, hogy októberben részt vett a VIII. kerületi harcokban, illetve decemberben a Nagy-budapesti Központi Munkástanács által meghirdetett negyvennyolc órás sztrájk mellett agitált. A nyílt nyomozást megelőző operatív szak iratai híján általában nehéz feltárni, hogy egy-egy majdani elítélt hogyan került a politikai rendőrség látókörébe. Ennek Fejes esetében azonban maradt nyoma: szerepelt egy forradalom idején készült fotón, amely bekerült az Így történt című propagandafilmbe. A filmet megnéző munkatársai közül valaki felismerte, és feljelentette. Az arccal és névvel rendelkező „ellenforradalmárról” pedig nem volt nehéz az internálásához elegendő bizonyítékokat beszerezni. 1958. március 10-én a tököli internálótáborban helyezték (ismét) előzetes letartóztatásba. Akkor már azzal is gyanúsították, hogy 1956. október 30-án agyonlőtte Balassa János államvédelmi főhadnagyot. A per leginkább abba a csoportba tartozott, amelynek irányelve szerint legalább annyi „ellenforradalmárt” kellett kivégezni, ahány áldozatot a történések a munkáshatalomtól követeltek, de Fejes halálos ítéletében része volt annak is, hogy bekapcsolódott a fegyveres harcba. Már a valóságosnak tekinthető előzetes letartóztatásba vétel előtt, legkésőbb 1957. május 27-én megkezdődött Fejes ügyének vizsgálati szakasza, e napról maradt fenn az első, vele készült gyanúsítotti jegyzőkönyv. A legfőbb vád ellene Balassa János államvédelmi főhadnagy október 30-i meggyilkolása volt. Ennek bizonyítására koncentrált az egész eljárás, Fejes többi cselekménye csak ehhez képezett kevéssé megrajzolt hátteret. Fejes tagadta, hogy ő követte volna el a gyilkosságot. Vallomásával egybehangzóan többen állították, hogy csak a lövések után ért a tetthelyre. Az ítéletben is az szerepel, hogy a megölt tiszt közvetlen közelében volt, majd elsőként lépett a holttesthez. Itt is készült róla egy fénykép, amelyet a bíróság azzal az okfejtéssel tekintett bizonyítéknak, hogy „a nyugati imperialisták kétségen kívül azokat fényképezték le, akik valamely ellenforradalmi bűncselekményt elkövettek”. Az ítélet megállapította, hogy Balassa főhadnagyot többen lőtték le, de az elkövetők közül csak Fejest sikerült azonosítani. Súlyosító körülménynek tekintették, hogy október 26-tól a legveszélyesebb „ellenforradalmi” csoporthoz, a Corvin köziekhez tartozott. A Budapesti Fővárosi Bíróság Népbírósági Tanácsa 1959. január 22-én népköztársaság [sic!] megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel, gyilkosság, társadalmi tulajdon sérelmére bűnszövetkezetben elkövetett lopás és magánszemély sérelmére közveszély helyszínén elkövetett lopás vádjával halálra ítélte. A lopási vádak alapja az volt, hogy társaival együtt feltört egy közértet, és az élelmet kiosztották a felkelők között, illetve vallomást tett arról, hogy egy ismeretlen halottól elvette óráját. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1959. április 7-én elutasította a fellebbezését. Két nappal később, a Kozma utcai börtön udvarán végezték ki.