Perek

Vádlottak: 754 / 1075

1942. 02. 05. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: segédmunkás

Apja molnársegéd, anyja egy MÉH-telep portása volt. 1945-ben egy balesetben mindkét lábát elvesztette, műlábat kapott. Nyolc elemit végzett, majd műszerész és bőrdíszműves szakmát tanult. 1952-ben végzett, majd hosszabb betegeskedést követően az Elzett gyárban kapott munkát. 1956. október 23-án jelen volt a Rádió ostrománál, ahol egy időre átvett egy puskát, amit nem használt. Még aznap este kapott egy géppisztolyt, amivel az iratok szerint néhány lövést adott le szovjet páncélosokra a Rákóczi úton. Ekkor sebesült meg a szemén, sebesülését a Rókus kórházban látták el. Október 30-án a pártház elfoglalása után érkezett a Köztársaság térre, ahol tanúja volt az épület kifosztásának. November 5-én szobatársától, Bencze Istvántól átvett két pisztolyt az azokhoz való lőszerekkel, amiket elrejtett a ruhásszekrényében. Valamikor később Bencze az egyik pisztolyt visszakérte, és egy csatornába dobta. A rendőrök 1956. december 24-én, bejelentés alapján szálltak ki a Dobozi utcai munkásszállóra, ahol Pintér is lakott. Felszólítás nélkül átadta a pisztolyt és a lőszereket. Azonnal őrizetbe vették. Benczét is letartóztatták, de négy nap múlva szabadlábra helyezték, ellene nem indult eljárás, a perben csak tanúskodnia kellett.

Folly Gábort 1957. január 3-án a lakásán vették őrizetbe. Ügyében a politikai rendőrség budapesti vizsgálati osztálya folytatta le a nyomozást. Az eljárás középpontjában az a vád állt, hogy 1956. november közepétől egy részben fiatalkorúakból álló illegális fegyveres szervezkedést hozott létre, hogy azzal vegyen részt a reményei szerint hamarosan kezdődő újabb „ellenforradalomban”. Addig is szabotázsakciókat terveztek, és fel kívánták venni a kapcsolatot az ötvenhatos emigrációval. A vádak ebben a perben – mint több másikban is – az eljárás alá vontak önmagukat és egymást terhelő vallomásain alapultak. A politikai rendőrség a rendelkezésére álló két hónapon belül befejezte a vizsgálatot, és az ügyet február 28-án megküldte a fővárosi ügyészségnek. Az ügyet a gyorsított eljárás rendelkezései szerint tárgyalták, ami lehetővé tette a vádlottak vádirat nélküli bíróság elé állítását. Az ügyészség március 9-én készítette el a nyomozati eredményeket összegző feljegyzést, majd még aznap ugyanazon a számon egy vádiratot is. Ez utóbbi március 15-én érkezett meg a bíróságra, amely négy nappal később megkezdte a per tárgyalását. Március 23-án, négy tárgyalási napot követően már az ítélet is megszületett. Az ügyész az elsőrendű vádlottra halálbüntetést kért, és mivel a bíróság Follyt csak életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, súlyosításért fellebbezett. A fellebbezéseket egy eljárásban bírálta el a Legfelsőbb Bíróság Molnár László vezette népbírósági tanácsa, amely – helyt adva az ügyészi indítványnak – halálra ítélte Follyt, míg a többi vádlott elsőfokú ítéletét érdemben helyben hagyta. A népbírósági tanács az elsőrendű vádlottat nem ajánlotta kegyelemre, így a halálos ítéletet négy nappal később végrehajtották.