Foglalkozása a peres iratok szerint: tehenész

Szülei mezőgazdasági napszámosok voltak. Mindössze négy elemit végzett, amikor dolgozni kezdett. 1933-ban megnősült, nincs nyoma, hogy házasságából gyermeke született volna. 1937-től teljesített sorkatonai szolgálatot. 1942. januárban ismét behívták, és kivitték a keleti frontra. 1944-ben nem volt hajlandó felesküdni Szálasira, ezért lefokozták, és hadbíróság elé állították. 1945 elején egy fogolyszállítmánnyal Németország felé hurcolták, de megszökött, és visszajött Magyarországra. 1946-ban lakóhelyén tagja lett a földosztó bizottságnak, neki egy nyolcholdas birtok jutott. 1949-ben Mosonmagyaróváron ő kezdeményezte a termelőszövetkezet megalakítását, amelynek 1951-ben az elnöke lett. A következő évben részint betegsége, részint hozzá nem értése miatt lemondott, de maradt a téeszben. A forradalom kitörésekor tehenész volt. 1956. október 26-án éppen a mosonmagyaróvári kórháznál tartózkodott, amikor az alkalmi mentőautók odaértek a sortűz első sebesültjeivel. A tömeggel együtt kezdte követelni a bűnösök felelősségre vonását, de hamarosan rosszul lett, és hazament. Amikor másnap megtudta, hogy a sortűzben az unokaöccse is megsebesült, és a kórházban ápolják, azonnal odasietett. Éppen akkor ért a kórházhoz, amikor a tömeg kihozta az ott sebesültként ápolt Stefkó József határőr főhadnagyot, akit felakasztották egy fára, és agyonvertek. Cziffrik mindvégig kitartott azon állítása mellett, hogy Stefkó bántalmazásában és felakasztásában sem vett részt. A látottaktól rosszul lett, és hazament. Fontos bizonyíték volt ellene, hogy aznap délután véres ruhában látták. Arra hivatkozott, hogy a téeszben munka közben, tehén elletésekor lett véres a ruhája, de a bíróság nem rendelt el laboratóriumi vizsgálatot. 1956. december 27-én tartóztatták le. A rendőrségi vizsgálat során mindvégig kitartott ártatlansága mellett, már az őrizetbe vételi határozat ellen is panasszal élt. Amikor az ügyészségen ismertették vele a nyomozás során keletkezett iratokat, kijelentette: „Akik ügyemben vannak, azok mind hamis tanúk. Saját vallomásom megfelel a valóságnak.” Másnap azonban kihallgatásra kérte magát, és részleges beismerő vallomást tett arról, hogy részt vett Stefkó főhadnagy megölésében.