Foglalkozása a peres iratok szerint: református lelkész

A trianoni döntéssel Csehszlovákiához csatolt Kisújfalun született, földművescsaládban. Teológiai tanulmányait a losonci főiskolán kezdte meg, majd az első bécsi döntést követően Pápán fejezte be. 1942-ben megnősült, lelkészi szolgálatát ugyanebben az évben kezdte meg Balatonszepezden. A német megszállás alatt bekapcsolódott az ellenállásba, részt vett zsidónak minősített családok mentésében. 1944-ben a nyilasok rövid időre őrizetbe vették. 1945-ben a Zalaegerszegi Népbíróság elítélte, de a Népbíróságok Országos Tanácsa felmentette a vádak alól. 1947-ben a kisgazdapárt színeiben indult a választáson, pótképviselő lett. 1948-ban üresedés miatt behívták, de még ugyanazon év augusztusban lemondott a mandátumáról. Szintén ebben az évben a Mosonmagyaróvár melletti Levél községbe helyezték át. 1954-ben rövid ideig a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke volt. 1956-ban felesége kisebb birtokot örökölt a Felvidéken, megkapták a kivándorló útlevelet, folyamatban volt a család áttelepülése. Éppen ezt intézte, amikor kitört a forradalom. Október 25-én érkezett vissza Magyarországra. 1956. október 26-án a parókiáján értesült a mosonmagyaróvári tragédiáról. A városba sietve követelte, hogy a rendőrség és a tanács tegyen meg mindent a rend helyreállítása, a további vérontás megakadályozása érdekében. Mivel mindkét testület bénult állapotban volt, visszatért Levél községbe, onnan hozott segítséget a rend helyreállításához. Mire társaival a határőrlaktanyához ért, oda már behatolt a tömeg, megkezdődött a tisztek bántalmazása. Egyiküket sikerült kimentenie, akit előbb a börtönhöz vitt, majd mivel ott nem fogadták be, a tanácsházára kísért. Tihanyi Árpád után az épület erkélyéről mondott beszédében ő is a rend helyreállításának fontosságát, a bűnösök törvényes felelősségre vonásának szükségességét hangsúlyozta. Az időközben a tanácsházán megalakult ideiglenes nemzeti tanács nevében telefonon utasította a határőrőrsöket, hogy maradjanak a helyükön, és rendeljék alá magukat a nemzeti tanácsnak. Október 29-én Hegyeshalomba a határőrség ellenőrzésére utazott. Ott rövid interjút adott két németül beszélő újságírónak. Megköszönte az országnak nyújtott segítséget, és kérte, hogy a vöröskeresztes szállítmányok növelésével segítsék a sebesültek ellátását. Elutasított mindenféle külső intervenciót, de kérte, hogy az ENSZ törekedjen megakadályozni a Szovjetunió beavatkozását a magyar belügyekbe. Ezt az interjút a másodfokon eljáró katonai különtanács hűtlenségnek minősítette. November 3-án Levél képviseletében beválasztották a járási nemzeti tanácsba, majd november 4. után a – győri mintára, a forradalmi eszméknek megfelelően átalakított – járási tanács végrehajtó bizottságába. 1957. február 5-én helyezték előzetes letartóztatásba.