Perek

Vádlottak: 713 / 1734

1933. 07. 30. Diószeg (Pozsony) — 1957. 12. 31. Győr

Foglalkozása a peres iratok szerint: fűtő

A szlovákiai Diószegen született, apját nem ismerte. Anyja állami gondozásba adta, ahonnan nevelőszülőkhöz, majd 1942-ben egy, a trianoni Magyarország területén található gyermekmenhelyre került. 1946-tól Mosonmagyaróváron élt. Nyolc általános iskolai osztályt végzett, közben és utána a diákotthonban dolgozott fűtőként. Sem pártnak, sem más szervezetnek nem volt tagja. 1956. október 26-án részt vett a tüntetésen, de nem azzal a csoporttal, amely a határőrlaktanya elé vonult. A sortűz hírére a kórházhoz ment, az ott tüntetőkkel együtt követelte a felelősök kiadását és azonnali megbüntetését. Később csatlakozott a laktanyát körülzáró tömeghez. Azok között volt, akik a Földes Gábor vezette győri küldöttség beengedése után behatoltak a laktanyába. Arra nem merült fel adat, hogy aznap részt vett volna a határőrtisztek bántalmazásban. Másnap dél tájban csatlakozott a városi tanács előtt tüntetőkhöz, akik az ott őrizetben tartott tisztek kiadását követelték. Mire odaért, Vági István főhadnagy, a parancsnok politikai helyettese már kivetette magát a tanácsháza ablakán. A peres iratok szerint Kiss is a holttestét bántalmazók és gyalázók között volt. A tömeggel a tanácsházától a kórházhoz ment, ahonnan kihozták az ott ápolt Stefkó József főhadnagyot, akit agyonvertek, majd felakasztottak. 1957. január 24-én tartóztatták le.

Szigethy Attilának, a Győri Nemzeti Tanács elnökének öngyilkossága és a tanács vezetői többségének Nyugatra menekülése lehetetlenné tette, hogy Győr-Sopronban a többi megyéhez hasonló pert rendezzenek. Ennyiben eredményes volt Szigethy öngyilkossága: a győri forradalom vezetőinek többségét egyszemélyes vagy kevés vádlottas perekben állították bíróság elé, így ítéletük általában enyhébb lett. A nagy győri per, a Földes Gábor és társai elleni eljárás központi eleme a mosonmagyaróvári népítélet volt. A vizsgálati szakban még külön kezelték az ügyeket, Földes Gábor és Tihanyi Árpád ellen szervezkedés, Kiss Antal és társai ellen gyilkosság vádjával folyt nyomozás. Végül együtt állították bíróság elé azokat, akiket a gyilkosságban való részvétellel vádoltak, és azokat, akiket felelősnek tekintettek azokért a körülményekért, amelyekben a gyilkosságokat elkövették. Köztük olyanokat, akik önmagukat sem kímélve próbálták megakadályozni az erőszakos cselekményeket. A pert másodfokon összevonták a győri és mosonmagyaróvári katonatisztek – Ambrus József őrnagy és társai – elleni eljárással. Őket azzal vádolták, hogy a rendelkezésükre álló erővel nem akadályozták meg a népítéletet, sőt, különösen a Győrből Mosonmagyaróvárra érkezett tisztek, elősegítették azt. Ügyükben 1957. január közepén a megyei rendőrség politikai osztálya kezdte meg a vizsgálatot, azt 1957. április elején vette át a katonai elhárítás. A vádiratot a Győri Katonai Ügyészség állította össze, és nyújtotta be a Győri Katonai Bíróságnak. Mindkét első fokú eljárás a gyorsított eljárás szabályai szerint eljáró különtanács előtt zajlott. Gyepes István tanácsa – ötvenhatos mértékkel mérve is különösen cinikus módon – gyilkosságra felbujtásban is bűnösnek ítélte az első három vádlottat, Földes Gábort, Tihanyi Árpádot és Gulyás Lajost, akik Mosonmagyaróváron menteni próbálták a határőrtiszteket. Ezt a másodfokon eljáró katonai különtanács részben korrigálta: felmentette őket a gyilkossági vád alól, de helybenhagyta halálos ítéletüket.