Perek

Vádlottak: 1533 / 1734

1916. 01. 07. Győr — 1957. 12. 31. Győr

Foglalkozása a peres iratok szerint: tanár

Apja az első világháborúban közlegényből lett főhadnagy, a háború után vitézi rangot és birtokot kapott. Több testvére népbiztos volt 1919-ben. A tanítóképző elvégzését követően általános iskolában kezdett tanítani. 1941-ben megnősült, házasságából két fia született. A háború idején többször behívták katonának. 1945 elején megszökött az alakulatától, de elfogták, és kivitték Németországba. Februárban sebesülten amerikai hadifogságba esett, 1946 elején tért haza. 1950–1954-ben munka mellett, levelező tagozaton elvégezte a pedagógiai főiskolát. 1956-ban Győrött tanított magyart és történelmet. 1956. október 26-án részt vett a győri tüntetésen, amelyen beszédet is tartott. Másnap a mosonmagyaróvári vérengzés hírére önként jelentkezett, hogy segít helyreállítani a rendet. A Szigethy Attilától kapott engedéllyel egy egész kocsikaraván élén jutott el a határ menti kisvárosba. Mire társaival odaértek, a határőrlaktanyát már megszállta és lefegyverezte a tömeg. Tihanyi továbbment a tanácsházára, ahol szorgalmazta egy felelős, a helyzetet uralni képes forradalmi szervezet megalakítását, majd az erkélyről az épület előtt tüntetőknek tartott beszédében – a rend helyreállításának fontosságát hangsúlyozva – felszólalt az önkényes felelősségre vonás ellen. Október 27-én beszámolt Szigethynek a Mosonmagyaróváron történtekről, majd a pedagógusok képviseletében részt vett a nemzeti tanács ülésén. Felszólalásában a forradalom nemzeti értékét és jellegét hangsúlyozta. November 2-án a Dunántúli Nemzeti Tanács megbízásából Ausztriába utazott. Társaival elsődlegesen az osztrák Bauerbunddal kívántak tárgyalni annak érdekében, hogy támogatást szerezzenek egy hasonló magyar szervezet létrehozásához. A második szovjet támadás azonban átírta a programot: Tihanyi az osztrák kormány egyes tagjaival, illetve az amerikai követség képviselőivel tárgyalt, egyben tájékoztatást nyújtott számukra. A forradalom gazdasági támogatását kérte, amellett pedig sürgette az ENSZ politikai közbelépését. November közepén visszatért Magyarországra, jelentkezett a rendőrségen, ahonnan elengedték, de már egy hónappal később őrizetbe vették.

Szigethy Attilának, a Győri Nemzeti Tanács elnökének öngyilkossága és a tanács vezetői többségének Nyugatra menekülése lehetetlenné tette, hogy Győr-Sopronban a többi megyéhez hasonló pert rendezzenek. Ennyiben eredményes volt Szigethy öngyilkossága: a győri forradalom vezetőinek többségét egyszemélyes vagy kevés vádlottas perekben állították bíróság elé, így ítéletük általában enyhébb lett. A nagy győri per, a Földes Gábor és társai elleni eljárás központi eleme a mosonmagyaróvári népítélet volt. A vizsgálati szakban még külön kezelték az ügyeket, Földes Gábor és Tihanyi Árpád ellen szervezkedés, Kiss Antal és társai ellen gyilkosság vádjával folyt nyomozás. Végül együtt állították bíróság elé azokat, akiket a gyilkosságban való részvétellel vádoltak, és azokat, akiket felelősnek tekintettek azokért a körülményekért, amelyekben a gyilkosságokat elkövették. Köztük olyanokat, akik önmagukat sem kímélve próbálták megakadályozni az erőszakos cselekményeket. A pert másodfokon összevonták a győri és mosonmagyaróvári katonatisztek – Ambrus József őrnagy és társai – elleni eljárással. Őket azzal vádolták, hogy a rendelkezésükre álló erővel nem akadályozták meg a népítéletet, sőt, különösen a Győrből Mosonmagyaróvárra érkezett tisztek, elősegítették azt. Ügyükben 1957. január közepén a megyei rendőrség politikai osztálya kezdte meg a vizsgálatot, azt 1957. április elején vette át a katonai elhárítás. A vádiratot a Győri Katonai Ügyészség állította össze, és nyújtotta be a Győri Katonai Bíróságnak. Mindkét első fokú eljárás a gyorsított eljárás szabályai szerint eljáró különtanács előtt zajlott. Gyepes István tanácsa – ötvenhatos mértékkel mérve is különösen cinikus módon – gyilkosságra felbujtásban is bűnösnek ítélte az első három vádlottat, Földes Gábort, Tihanyi Árpádot és Gulyás Lajost, akik Mosonmagyaróváron menteni próbálták a határőrtiszteket. Ezt a másodfokon eljáró katonai különtanács részben korrigálta: felmentette őket a gyilkossági vád alól, de helybenhagyta halálos ítéletüket.