Perek

Vádlottak: 1703 / 1734

1928. 07. 04. Magyaróvár — 1958. 01. 15. Győr

Foglalkozása a peres iratok szerint: segédmunkás

Az elemi iskola elvégzése után fodrászsegédként kezdett dolgozni, majd 1950-ben rendőrnek jelentkezett. 1953. januárban egy tűzeset alkalmával – saját épségét sem kímélve – két gyermeket és három tűzoltót mentett ki a lángokból, ezért ezerötszáz forint pénzjutalomban részesítették, és soron kívül szakaszvezetővé léptették elő. 1955 nyarán mégis leszerelt, és őrizetbe vételéig a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyárban dolgozott segédmunkásként. Nős volt, házasságából két gyermeke született. 1956. október 26-án délelőtt részt vett a mosonmagyaróvári tüntetésen, ott volt, amikor a járási börtönből kiszabadították a rabokat, de ezt követően hazament, nem tartott a határőrlaktanyához induló tömeggel. Másnap éppen a kórház előtt tartózkodott, amikor hallotta, hogy kiadják az ott ápolt sebesült határőr főhadnagyot, Stefkó Józsefet. Mivel korábban jó barátságban voltak, megpróbált közel jutni hozzá, hogy segíteni tudjon neki, de a tömegből valaki felismerte, hogy ő is rendőr volt. Megfenyegették, hogy ő is a főhadnagy sorsára jut. Megijedt, és részt vett Stefkó felakasztásában. 1957. február 5-én tartóztatták le.

Szigethy Attilának, a Győri Nemzeti Tanács elnökének öngyilkossága és a tanács vezetői többségének Nyugatra menekülése lehetetlenné tette, hogy Győr-Sopronban a többi megyéhez hasonló pert rendezzenek. Ennyiben eredményes volt Szigethy öngyilkossága: a győri forradalom vezetőinek többségét egyszemélyes vagy kevés vádlottas perekben állították bíróság elé, így ítéletük általában enyhébb lett. A nagy győri per, a Földes Gábor és társai elleni eljárás központi eleme a mosonmagyaróvári népítélet volt. A vizsgálati szakban még külön kezelték az ügyeket, Földes Gábor és Tihanyi Árpád ellen szervezkedés, Kiss Antal és társai ellen gyilkosság vádjával folyt nyomozás. Végül együtt állították bíróság elé azokat, akiket a gyilkosságban való részvétellel vádoltak, és azokat, akiket felelősnek tekintettek azokért a körülményekért, amelyekben a gyilkosságokat elkövették. Köztük olyanokat, akik önmagukat sem kímélve próbálták megakadályozni az erőszakos cselekményeket. A pert másodfokon összevonták a győri és mosonmagyaróvári katonatisztek – Ambrus József őrnagy és társai – elleni eljárással. Őket azzal vádolták, hogy a rendelkezésükre álló erővel nem akadályozták meg a népítéletet, sőt, különösen a Győrből Mosonmagyaróvárra érkezett tisztek, elősegítették azt. Ügyükben 1957. január közepén a megyei rendőrség politikai osztálya kezdte meg a vizsgálatot, azt 1957. április elején vette át a katonai elhárítás. A vádiratot a Győri Katonai Ügyészség állította össze, és nyújtotta be a Győri Katonai Bíróságnak. Mindkét első fokú eljárás a gyorsított eljárás szabályai szerint eljáró különtanács előtt zajlott. Gyepes István tanácsa – ötvenhatos mértékkel mérve is különösen cinikus módon – gyilkosságra felbujtásban is bűnösnek ítélte az első három vádlottat, Földes Gábort, Tihanyi Árpádot és Gulyás Lajost, akik Mosonmagyaróváron menteni próbálták a határőrtiszteket. Ezt a másodfokon eljáró katonai különtanács részben korrigálta: felmentette őket a gyilkossági vád alól, de helybenhagyta halálos ítéletüket.