Perek

Vádlottak: 1730 / 1734

1924. 06. 07. Doborgazsziget — 1957. 12. 31. Győr

Foglalkozása a peres iratok szerint: földműves

Földművescsaládban született, szülei 1956-ban tízholdas birtokon gazdálkodtak. Néhány elemi iskolai osztály elvégzését követően dolgozni kezdett. Kisebb kihágások miatt háromszor állították bíróság elé, 1955-ben szabták ki rá a legsúlyosabb ítéletet: ötszáz forint pénzbüntetést becsületsértésért. Tagja volt a kommunista pártnak, és öt éven keresztül a sárfenyőszigeti tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyetteseként tevékenykedett. Miután leváltották, a családi birtokon gazdálkodott. Az 1956. október 26-i mosonmagyaróvári sortüzet követően segített a sebesültek kórházba szállításában és elsősegélyben részesítésében. A vérengzésben bátyja és sógora is súlyosan megsebesült. Délután részt vett a tanácsháza előtti tüntetésen, majd másnap ugyanott a tömeggel együtt követelte a bűnösnek tartott tisztek kiadását. Miután Vági József, a határőrlaktanya parancsnokának politikai helyettese az őt üldözők elől kivetette magát az ablakon, holttestét a tömeg összetaposta. Onnan a kórházhoz mentek, ahol az előző nap súlyosan megsebesült Stefkó József főhadnagyot ápolták. A tiszt őrizetére rendelt nemzetőrök nem mertek szembeszegülni a tömeggel, és kiadták Stefkót, akit felakasztottak és agyonvertek. A peres iratok szerint Zsigmond Imre mindvégig részt vett az október 27-i cselekményekben. 1957. január 31-én tartóztatták le.

Szigethy Attilának, a Győri Nemzeti Tanács elnökének öngyilkossága és a tanács vezetői többségének Nyugatra menekülése lehetetlenné tette, hogy Győr-Sopronban a többi megyéhez hasonló pert rendezzenek. Ennyiben eredményes volt Szigethy öngyilkossága: a győri forradalom vezetőinek többségét egyszemélyes vagy kevés vádlottas perekben állították bíróság elé, így ítéletük általában enyhébb lett. A nagy győri per, a Földes Gábor és társai elleni eljárás központi eleme a mosonmagyaróvári népítélet volt. A vizsgálati szakban még külön kezelték az ügyeket, Földes Gábor és Tihanyi Árpád ellen szervezkedés, Kiss Antal és társai ellen gyilkosság vádjával folyt nyomozás. Végül együtt állították bíróság elé azokat, akiket a gyilkosságban való részvétellel vádoltak, és azokat, akiket felelősnek tekintettek azokért a körülményekért, amelyekben a gyilkosságokat elkövették. Köztük olyanokat, akik önmagukat sem kímélve próbálták megakadályozni az erőszakos cselekményeket. A pert másodfokon összevonták a győri és mosonmagyaróvári katonatisztek – Ambrus József őrnagy és társai – elleni eljárással. Őket azzal vádolták, hogy a rendelkezésükre álló erővel nem akadályozták meg a népítéletet, sőt, különösen a Győrből Mosonmagyaróvárra érkezett tisztek, elősegítették azt. Ügyükben 1957. január közepén a megyei rendőrség politikai osztálya kezdte meg a vizsgálatot, azt 1957. április elején vette át a katonai elhárítás. A vádiratot a Győri Katonai Ügyészség állította össze, és nyújtotta be a Győri Katonai Bíróságnak. Mindkét első fokú eljárás a gyorsított eljárás szabályai szerint eljáró különtanács előtt zajlott. Gyepes István tanácsa – ötvenhatos mértékkel mérve is különösen cinikus módon – gyilkosságra felbujtásban is bűnösnek ítélte az első három vádlottat, Földes Gábort, Tihanyi Árpádot és Gulyás Lajost, akik Mosonmagyaróváron menteni próbálták a határőrtiszteket. Ezt a másodfokon eljáró katonai különtanács részben korrigálta: felmentette őket a gyilkossági vád alól, de helybenhagyta halálos ítéletüket.