Perek

Vádlottak: 404 / 1734

1923. 07. 09. Szeged — 1958. 01. 31. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: elektrotechnikus

Munkáscsaládban született. Apja sörgyárban dolgozott, majd pénzügyőr lett, anyja virágkötő volt. Egy évig a szegedi piarista gimnáziumban tanult, majd elvégzett négy év polgárit és három év felső ipariskolát, elektrotechnikus végzettséget szerzett. 1944 decemberében behívták katonának. Németországba került, onnan visszatérőben esett szovjet fogságba. 1945 augusztusában a romániai Foksányból tért haza, és előbb a szőregi petróleumfinomítóban vállalt állást, majd Esztergomban kapott munkát. Itt előbb az Észak-Dunántúli Áramszolgáltatónál, majd a Repülő- és Szerszámgépgépgyárban dolgozott. Közben kitanulta a villanyszerelő szakmát. 1948-ban megnősült, két gyermeke született. Feleségével később megromlott a viszonya, többször el- majd visszaköltözött a családjához. 1954-ben visszatért Szegedre, és a forradalom kitöréséig egy kisipari szövetkezetben dolgozott villanyszerelőként. 1956. október végén a kisipari termelőszövetkezetek küldöttei saját irányító testületet hoztak létre a szövetkezetek bürokratikus, központi vezetősége helyett. Földesi ennek képviselőjeként került be a szegedi forradalmi tanács elnökségébe. Október 30. után az elnökség utasítására felülvizsgálta a BM államvédelem könyveléseit, és számos visszaélést derített fel. A forradalmi tanács elsősorban azt kifogásolta, hogy október 30. után jelentős összegeket fizettek ki az államvédelmiseknek, amikor – szerintük – a szervezet már nem létezett, ezért visszavették a kifizetéseket. Földesi a forradalmi tanács elnöke, Perbíró József professzor megbízásából emellett megpróbálta felderíteni a nyugati rádióadások zavarására telepített adókat. A feladat végrehajtása során a BM-laktanyából elvittek egy nagy- és egy kisteljesítményű rádióadót, hogy saját műsort sugározzanak, de azokat nem sikerült beüzemelniük. A szovjet támadás hírére társaival a jugoszláv határőrségtől próbáltak fegyvert szerezni az ellenálláshoz, sikertelenül. Végül egy magyar laktanyából szereztek fegyvereket, amelyeket kiosztottak a harcra jelentkezőknek, de végül nem ütköztek meg a szovjetekkel. Földesi november 23-án Ausztriába, onnan Nyugat-Németországba menekült. Decemberben egy magyar emigráns szervezet megbízásából rövid időre visszatért Magyarországra, hogy adatokat gyűjtsön az országban lévő szovjet katonai erőkről. 1957. március 23-án – miután a peres iratok szerint beszervezte és kiképezte az amerikai CIC (Counter Intelligence Corps, katonai elhárítás) – ismét megpróbált visszatérni, de már a határon elfogták.

A szegedi Földesi Tibort 1957. március 24-én (más forrás szerint 26-án) vették őrizetbe, de csak március 31-én rendelte el az előzetes letartóztatását a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztályának vizsgálati alosztálya. Az eljárás középpontjában kezdettől Földesi hűtlenségnek minősített cselekménye állt, noha már március 27-én, első (még győri) kihallgatásán feltáró vallomást tett arról, hogy miként vett részt Szegeden az „ellenforradalomban”. Ugyancsak első kihallgatásán részletes feltáró vallomást tett a nyugat-németországi kihallgatásairól és az állítólagos ottani beszervezéséről, lényegében felajánlva szolgálatait a magyar szerveknek. Ezért hosszú ideig bizonytalan volt, hogy mi lesz a sorsa (visszafordítják vagy elítélik), de a jelek szerint Földesi, hiába tett hosszú vallomásokat a beszervezéséről, annak megtörténtéről nem tudta meggyőzni a kihallgatóit. „Nekünk nem mindegy, hogy lecsukunk embereket, vagy felhasználjuk a társadalom javára” – figyelmeztette a kihallgatója április végén, de Földesi ennek hatására sem tudott hihető vallomást produkálni, így a magyar hírszerzés és kémelhárítás nem visszafordította, hanem szabad folyást engedett a büntetőeljárásnak. Ügyét áttették a budapesti vizsgálati osztályra, ottani kihallgatásai már a büntetőeljárás előkészítését célozták. Október–novemberi szegedi cselekményei ebben a fázisban is másodlagos, de a Szegeden folytatott vizsgálathoz képest fontosabb szerepet kaptak. A vizsgálat azonos súlyt helyezett Földesi november 4. előtti és közvetlenül ezt követően véghezvitt cselekményeinek felderítésére. Részint ez utóbbi adta peréhez a vádlott-társakat, és tette lehetővé, hogy vezetőként lehessen elítélni. Kilenc társával (köztük öccsével) együtt került hadbíróság elé. A zárt és titkos tárgyalást a Budapesti Katonai Bíróság Jáger László hadbíró alezredes vezette tanácsa 1957. október 18-tól, Szegeden tartotta. November 2-án a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése, kémkedés, négy rendbeli tiltott határátlépés és társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás miatt tizenöt év börtönre ítélték. Az ítélet hangsúlyosan Földesinek a nyomozás során és a tárgyaláson tett tényfeltáró vallomásain alapult. Részint ennek, másrészt annak köszönhetően nem ítélték halálra, hogy a tárgyalás is a hűtlenségi vádra koncentrált, márpedig Földesi nem tudott adatokat szolgáltatni állítólagos megbízóinak. Első fokon egy vádlottat felmentettek, a többiek két és nyolc év közötti büntetéseket kaptak. A fellebbezéseket a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának rendkívüli szabályok szerint eljáró különtanácsa az 1958. január 30-án megtartott fellebbezési tárgyaláson bírálta el. Földesi védelmi fellebbezéseit elutasította, ítéletét pedig, az első fokon megállapított tényállást érintetlenül hagyva, az ügyészi fellebbezéssel mindenben egyetértve halálbüntetésre súlyosította. A bírói tanácsból senki sem javasolta kegyelemre: másnap kivégezték.