Perek

Perek: 72 / 275

Franyó Ferencet 1957. március 12-én helyezték előzetes letartóztatásba. Múltja alapján – a Hunyadi SS katonájaként éveket töltött szovjet fogságban, majd Tiszalökre internálták, ahonnan szökést kísérelt meg – a megtorlás tökéletes célpontja volt. Fasiszta kalandornak állították be, aki csak az alkalmat várta, hogy felléphessen a népi demokrácia ellen. Pere emellett része volt a fővárosi ellenállócsoportok elleni eljárásoknak, amelyben nagy hangsúlyt kapott a kádárista propaganda szerint bűnözőkből és lumpen elemekből álló Thököly úti egység. A Thököly út 44. számú ház közelében, ahol Franyó szülei laktak és ahol Klauber István fegyvereseinek a bázisa volt, különösen kemény harcok zajlottak, a felkelők több szovjet páncélost és teherautót is megsemmisítettek. A Budapesti Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv által vezetett tanácsa 1957. október 24-én a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel és pontosan meg nem határozható számú, bűnsegédi bűnrészes minőségben elkövetett gyilkosság vádjával halálra ítélte Franyót. Több esetben csak azt sikerült bizonyítani, hogy jelen volt bizonyos események helyszínein (a Sztálin-szobor ledöntésénél vagy a Köztársaság téri ostromban), cselekményeit nem tudták pontosan rekonstruálni. A gyilkossági vád alapját a korabeli gyakorlatnak megfelelően tűzharcokban való részvétel adta. Az ítélet szerint „minden szovjet katona ellen indított merénylet gyilkosságként minősül”, ugyanis a felkelők hosszabb ideig készültek az összecsapásokra, céljuk pedig a szovjet katonák meggyilkolása volt, így cselekményük az előre megfontoltság miatt gyilkosságnak számít. Franyó a bíróságon visszavonta a rendőrségen tett vallomásait, arra hivatkozva, hogy azokat kényszer hatására tette, de ezt a bíróság nem fogadta el. A Tutsek-tanács nem a javára, hanem inkább ellenére értékelte, hogy novemberben garantálta ávós szomszédja biztonságát, és segített neki elrejteni az egyenruháját: azzal csak jó pontokat akart szerezni az ellenforradalom bukása esetére. Parák Sándornét, a per másodrendű vádlottját tizenkét év börtönre ítélték. A Legfelsőbb Bíróság – Borbély János által vezetett – Népbírósági Tanácsa 1958. február 17-én az elsőfokú ítélet helybenhagyása mellett egy ponton megváltoztatta annak minősítését: eszerint Franyó nem bűnsegédként, hanem tettesként követte el a gyilkosságokat. Három nappal később, a Kozma utcai börtön udvarán végezték ki.