Foglalkozása a peres iratok szerint: hajtó

Apja gyári munkás, majd önálló fuvaros, anyja zöldség- és gyümölcs kiskereskedő volt. Nyolc elemit végzett. 1944 novemberében leventeként nyugatra vitték. A periratok szerint a Hunyadi SS hadosztály, majd a német SS tagja lett, utóbbi jelvényét magára is tetováltatta. 1945 májusában a mai Csehország területén esett szovjet hadifogságba. 1950. december 8-án érkezett Magyarországra, ahol azonnal Tiszalökre internálták. 1951-ben társaival szökést tervezett. Lebuktak, és az ítéletben azt is terhükre írták, hogy meg akarták ölni őreiket, hogy az ő egyenruhájukban szökjenek Jugoszláviába, ami a két ország ellenséges viszonyára tekintettel teljesen valószerűtlen feltételezés volt. Decemberben háborús bűntett, gyilkosságra szövetkezés és egyéb bűncselekmények vádjával nyolc év börtönre ítélték. Büntetését 1954-ben 5 évre csökkentették, majd a munkában elért kiváló eredményei jutalmaként még az év szeptember elején feltételesen szabadult a tatabányai rabmunkahelyről. Szabadulása feltételeként azonban még további hat hónapot a bányában kellett dolgoznia. Ezt követően Budapestre ment és a Szekérfuvarozási Vállalatnál, majd egy önálló fuvarosnál helyezkedett el. Megnősült, gyereke nem született. 1956. október 23-án jelen volt a Sztálin szobor ledöntésénél, a Szabad Nép székház elfoglalásnál és a Rádió ostrománál. Október 30-án egykori rabtársával, Klauber Istvánnal, aki a forradalom idején a Thököly úti fegyveres csoport vezetője volt, bekapcsolódott a Köztársaság téri pártház ostromába. November 4-én szüleihez ment a Thököly út 44.-be, ahol Klauber csoportjának a bázisa is volt. Franyó csatlakozott a fegyveresekhez, és hamarosan Klauber helyettese lett. Másnap a felkelők benzines palackokkal megsemmisítettek egy nyitott páncélozott szállító harcjárművet, azt azonban az eljárásban nem tudták bizonyítani, hogy a harcban Franyó is részt vett. A nap folyamán a vállán megsebesült. A perben azzal védekezett, hogy fegyverbaleset történt, ennek lehetőségét az orvosszakértő nem tudta kizárni. 5-én vagy 6-án felkereste Csala Béla nevű államvédelmis szomszédját, és garantálta a biztonságát. Amikor a felkelők kötözőhelynek rendezték be lakásukat, Csalával együtt pokrócba csavarta és elrejtette annak egyenruháját. A bíróság később mindezt jelentéktelen mellékkörülménynek értékelte, illetve annak tudta be, hogy jó pontokat akart szerezni a forradalom bukása utáni időkre. November 6-án kilőttek egy másik lövészpáncélost és egy teherautót is. Franyó a menekülő katonákkal vívott tűzharcban vett részt. November 7-én szovjet harckocsik érkeztek a környékre, így a felkelők feladni kényszerültek állásukat, de 9-én visszatértek fegyvereikért. A csoport még aznap véglegesen feloszlott. 1957. március 12-én vették őrizetbe.