Foglalkozása a peres iratok szerint: rokkantnyugdíjas

Szegényparaszti családban született. Apja napszámosként, majd éjjeliőrként dolgozott, öt elemi elvégzése után neki is napszámba kellett járnia. 1940-ben hívták be katonának, Szegeden egy utász egységnél szolgált, a frontra nem került ki. 1944-ben Budapesten egy bombatámadásban súlyosan megsebesült. Jobb lábszárát csonkolni kellett és jobb alkarja is megrövidült. 1945. januárban szovjet fogságba esett, de már áprilisban hazakerült Magyarországra. Belépett a Szociáldemokrata Pártba, az egyesülés után rövid ideig az MDP-nek is tagja lett, de még 1948-ban kizárták. A háború után két évig a Chinoin gyárban volt segédtiszt, majd egy évig újságárusként dolgozott. Ezt követően az Egyesült Izzónál lett gépmunkás. 1954 júniusában a IV. és XV. Kerületi Vendéglátóipari Vállalat egyik büféjében ugyancsak gépmunkás volt. 1955-ben a Hazai Pamutszövőben kezdett dolgozni. Több alkalommal kapott jutalmat munkájáért, 1956-ban sztahanovista lett, és elnyerte a Kiváló Dolgozó címet. 1956 nyarán leszázalékolták, de alkalmanként továbbra is dolgozott. 1957-ben a IV. kerületi bíróság rágalmazás vádjával 300 forint pénzbüntetésre ítélte. Kétszer nősült, mindkét házasságából egy-egy gyereke született, akik a tárgyalás idején három és tizenöt évesek voltak. A forradalom előtt idegkimerülés miatt betegszabadságon volt. Állapota és rokkantsága ellenére jelentkezett az újpesti nemzetőrségbe, géppisztollyal szerelték fel. Őrszolgálatot látott el a nyomdánál, a tanácsházán, egy ideiglenes élelemraktárnál és a víztoronynál is. Október 31-én nagyobb tömeg gyűlt össze az egyik ház előtt, mivel elterjedt a hír, hogy ott egy ávós lakik. A szolgálatból hazafelé tartó Gábor Péter bement a lakásba, de amikor közölték vele, hogy az illető sorállományú határőr, kiment, és lecsendesítette a tömeget. Senkinek nem esett bántódása. November 4. után is folytatta rendvédelmi szolgálatát (Újpestre csak később nyomultak be a szovjet csapatok). November 6-án járőrben volt. Este megállásra szólított fel egy hazafelé tartó férfit, Ürögi Jánost. Miután Ürögi nem állt meg, Gábor Péter kétszer rálőtt. A férfi másnap belehalt sebesülésébe. Néhány nappal később a nemzetőrök kizárták maguk közül, fegyverét és igazolványát is elvették. 1957. november 6-án tartóztatták le.