Foglalkozása a peres iratok szerint: villanyszerelő segédmunkás

Apja 1946-ig fegyőr, utána üzemi munkás volt, mellette tizenkét hold földön gazdálkodott. Harmincz hat elemit végzett, majd egy ideig földmunkásként dolgozott. 1942-től villanyszerelőnek, 1944-től kovácsnak tanult, de képesítést nem szerzett. 1949 őszéig a családi gazdaságban tevékenykedett, majd a kispesti textilműveknél kapott állást. 1950 és 1953 között katonai szolgálatot teljesített, szakaszvezetőként szerelt le. Megnősült, gyermeke nem született. Őrizetbe vételéig alkalmi munkákból élt, a forradalom kitörésekor a helyi erdészetben dolgozott. A periratok szerint 1956. október 28-án belépett a gyóni nemzetőrségbe. Részt vett korábbi funkcionáriusok elfogásában és őrzésében, fegyvereik elkobzásában. A nemzetőrséget november 4. és 10. között szovjet és magyar egységek lefegyverezték. Az akcióban Biksza Miklós dabasi járási párttitkár is részt vett (aki már november 4-én személyesen kalauzolta a szovjeteket). December 10-én Biksza azzal a céllal érkezett Gyónra, hogy eltávolítsa a községi tanácsból a forradalom idején választott vezetőket, és visszahelyezze az akkor leváltott funkcionáriusokat. A nemzeti bizottság vezetői tudomásul vették a döntést. A megbeszélés idején mind több tüntető gyűlt a tanácsháza elé. Miután elterjedt az az utóbb valótlannak bizonyult hír, hogy Biksza őrizetbe akarja venni a nemzeti bizottság vezetőit, egy csoport benyomult a tanácsterembe, és nekitámadt a párttitkárnak, akit Harmincz István meg is ütött. Biksza próbált elmenekülni, eközben pisztolyával üldözői felé lőtt, majd dulakodás közben megsebesítette az őt elsőként utolérő Harminczot. Bikszát a tömeg összeverte, majd Kövecses Ferenc egyetemi hallgató a tőle elvett fegyverrel agyonlőtte. Harminczot december 30-ig kórházban ápoltak, ott kihallgatták, de elengedték. 1957. január 5-től kereste a rendőrség, de jelentésük szerint nem akadtak a nyomára. Későbbi vallomása szerint végig otthon tartózkodott. Április 4-én feladta magát az ügyészségen.