Perek

Vádlottak: 882 / 1734

1920. 02. 23. Gyón — 1957. 10. 25. Budapest

Foglalkozása a peres iratok szerint: földműves

Apja földműves volt. Négy elemit és két gimnáziumot végzett, majd szabónak tanult. 1941 és 1945 között katonai szolgálatot teljesített, 1944-ben súlyos szilánksérülést szenvedett. A háború után hat, később két és fél hold földön gazdálkodott. Megnősült, egy gyermeke született. 1953-ban közellátást veszélyeztető bűntett miatt pénzbírságra ítélték. 1956. október 28-án a gyóni tanácsházán elkezdték elégetni az épületben őrzött beszolgáltatási iratokat, aminek Lakos megjelenése vetett véget. Beválasztották a nemzeti bizottságba, és tagja volt a nemzetőrségnek is. A forradalom bukása után néhányszor még összeültek D. Szabó Károllyal (a bizottság helyettes vezetőjével) beszélgetni. A bíróság ezt szervezkedésnek minősítette, a beszélgetéseket „ellenforradalmi” cselekmények tervezésének. A nemzetőrséget november 4. és 10. között szovjet és magyar egységek lefegyverezték. Az akcióban Biksza Miklós dabasi járási párttitkár is részt vett (aki már november 4-én személyesen kalauzolta a szovjeteket). December 10-én Biksza azzal a céllal érkezett Gyónra, hogy eltávolítsa a községi tanácsból a forradalom idején választott vezetőket, és visszahelyezze az akkor leváltott funkcionáriusokat. A nemzeti bizottság vezetői tudomásul vették a döntést. A megbeszélés idején mind több tüntető gyűlt a tanácsháza elé. Miután elterjedt az az utóbb valótlannak bizonyult hír, hogy Biksza őrizetbe akarja venni a nemzeti bizottság vezetőit, egy csoport benyomult a tanácsterembe, és nekitámadt a párttitkárnak, akit Harmincz István meg is ütött. Biksza próbált elmenekülni, eközben pisztolyával üldözői felé lőtt, majd dulakodás közben megsebesítette az őt elsőként utolérő Harminczot. A párttitkárt a tömeg utolérte, összeverték, majd Kövecses Ferenc egyetemi hallgató a tőle elvett fegyverrel agyonlőtte. A peres iratok szerint Biksza üldözésében és bántalmazásában Lakos János is részt vett. Lakos ezt követően bujkált, csak 1957. július 11-én fogták el. Ügyét már július 23-án csatolták a folyamatban lévő Harmincz István és társai-perhez.

A per középpontjában Biksza Miklós dabasi járási párttitkár 1956. december 10-én, Gyónon történt meggyilkolása állt. Biksza november 4. után az „ellenforradalom” legmagasabb rangú áldozata volt, ezért az átlagosnál is erélyesebben torolták meg a halálát: négy embert végeztek ki miatta. Biksza december 10-én azért ment Gyónra, hogy átalakítsa a november 4. után tovább működő forradalmi tanácsot. A tanácsházán tartott megbeszélés idején tüntetők gyűltek az épület elé, akik a „muszkavezető” Biksza felelősségre vonását követelték. Az egyre fenyegetőbb helyzet elől a párttitkár menekülni próbált, de üldözői utolérték és megölték, a tőle elvett pisztollyal egy Kövecses Ferenc nevű egyetemista lőtte agyon. Mivel Kövecses Nyugatra menekült, őt nem tudták felelősségre vonni, helyette olyanokat ítéltek el, akik azonosítható módon vettek részt a párttitkár üldözésében vagy bántalmazásában. Elsőként Balla Pált, akit már a gyilkosság napján őrizetbe vett a honvéd karhatalom. aztán Harmincz Istvánt és Lakos Jánost, legvégül, 1957. augusztusban a nemzeti bizottság vezetőjét, D. Szabó Károlyt. Kövecses Ferencet 1959-ben távollétében ítélték halálra. Harmincz Istvánt 1957. április 5-én helyezték előzetes letartóztatásba, miután előző nap feladta magát az ügyészségen. Szervezkedés vezetésével, gyilkossággal és rablással (egy házkutatás során elvette a járási ügyész vadászpuskáját) vádolták, utóbbi alól bűncselekmény hiányában felmentették. Lakos János július 11-én került előzetes letartóztatásba, a perbe pótvádirattal vonták be. Harminczot kezdetben a december 10-i eseményekkel kapcsolatban hallgatták ki, nemzetőri tevékenysége csak később vált a vizsgálat tárgyává. Ellene nagyrészt korábban már kihallgatott tanúkat idéztek be, akik közül többen már „nem emlékeztek” az eseményekre. Az egyik új tanú vallomása szerint Kövecses azonban már november 4-én megfenyegette Bikszát, hogy megöli, ha Gyónra jön. Mivel ekkor Harmincz is jelen volt, erre alapult a vád, amely szerint D. Szabóval és Lakos Jánossal előre megbeszélték a párttitkár „elintézését”. Ezt mindegyik vádlott tagadta. Lakos esetében pedig figyelmen kívül hagyták, hogy a Bikszával folytatott megbeszélés idejére a helyi téesz vezetőit hívta értekezletre, vagyis nem szervezhette az „ellenforradalmi” megmozdulást. A Pest Megyei Bíróság népbírósági tanácsa 1957. augusztus 8-án Harminczot a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése és gyilkosságra való felbujtás vádjával életfogytig tartó börtönre ítélte. Lakosra a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel és szándékos emberölés miatt tizennégy év börtönt szabtak ki. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa október 22-én Harmincz és Lakos cselekményét (a szervezkedési vádak mellett) tettesként elkövetett gyilkosságnak minősítette, ezért mindkettejüket halálra ítélte. Az ítéleteket október 25-én hajtották végre, amikor Balla Pált is kivégezték.