Foglalkozása a peres iratok szerint: segédmunkás

Apja pincér volt. Négy polgári iskolai osztály elvégzése után szerszámlakatos-tanonc lett, de szakmájában nem tudott felszabadulni, mert behívták leventének. Budapesten maradt, 1945 januárjában ott került szovjet fogságba, a lakóhelyéről hurcolták el. 1948 októberében szabadult. A MÁVAG-ban, majd a Stühmer Csokoládégyárban dolgozott, amíg 1950-ben lopás vádjával el nem ítélték. A forradalom előtt még további három alkalommal került börtönbe vagyon elleni bűncselekményekért, valamint fogolyszökésért és hatósági közeg elleni erőszakért. Utolsó büntetéséből 1956. júniusban szabadult, majd Tatabányán helyezkedett el vájárként. Október közepén kilépett, és 23-án Budapestre jött, hogy a Tüspednél helyezkedjen el. Nőtlen volt. A fennmaradt iratok alapján nem lehet megállapítani, mi történt vele a forradalom első napjaiban. Október 31-én egy alkalmi társasággal a Keleti pályaudvaron tartózkodott, amikor nemzetőrök igazoltatták. Felhívásukra több társával együtt csatlakozott az egységhez, másnap igazolványt is kaptak. Általában járőr- és őrszolgálatot látott el (például az Ajtósi Dürer sori pártfőiskola épületében kialakított szükségkórháznál), részt vett elszórt fegyverek összegyűjtésében és a csoport felszerelésében. November 2-án több társával egy Gyöngyöstarjánból élelmet hozó küldöttséget kísért vissza a községbe, ahol kezdeményezték a kommunista funkcionáriusok felelősségre vonását. November 4-én reggel a Kerepesi és a Fiumei út sarkán álló épületben foglalt lőállást, de még a harc kezdete előtt letette a fegyvert, és elhagyta a csoportot. A felkelők és a szovjetek közötti összecsapások idején egy Víg utcai munkásszálláson lakott, de részt vett a kigyulladt Divatcsarnok áruinak a Péterfy Sándor Utcai Kórházba szállításában. Később át is költözött a kórházba. November 16-án ott vette őrizetbe a nagy razzia, de négy nappal később szabadlába helyezték. Vagyon elleni bűncselekményekért a forradalom után is többször elítélték, 1959-ben társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás vádjával egy év börtönt kapott (az ecseri piacon eladta a vállalatánál kapott munkaruhát). 1960. március 28-án szabadult volna a Sopronkőhidai Országos Börtönből, ehelyett aznap ötvenhatos vádakkal előzetes letartóztatásba helyezték. A bírósági tárgyaláson tagadta a vizsgálat során magára és társaira tett terhelő vallomásait, valamint, hogy október 30-án ott lett volna a Köztársaság téren.